5 ígéretes fiatal rendező, aki eladta a lelkét Hollywoodnak

Az ígéretes kezdés mindig jó belépés Hollywoodba, amely minden tehetséget igyekszik beszippantani - ám a legtöbb fiatalt megrágja és kiköpi a rendszer.

Marc Webb

Mielőtt belefogott volna a nagyjátékfilm készítésbe, Marc Webb termékeny videóklip-rendező volt, aki olyan művészekkel dolgozott együtt, mint a My Chemical Romance, a Snow Patrol, Hilary Duff és a Weezer. Amikor végre lehetőséget kapott egy saját film elkészítésére, egy klasszikus, mégis megosztó romantikus vígjátékot készített, az 500 nap nyár (2009) című filmet, amelyet a Fox Searchlight Pictures zászlaja alatt, de független produkcióként rendezett. Lehet szeretni vagy nem a talán kevésbé jól öregedő, de bemutatásakor elképesztően népszerű filmet, de a Webb-ben rejlő potenciál tagadhatatlan volt. Egyre nagyobb projekteket bíztak rá, kezdve némi Marvel-alapanyaggal, az Andrew Garfield-féle A csodálatos Pókember (2012) és annak folytatása formájában.

Ami nyilvánvalóan egy zsákutca volt mind neki, mind a stúdiónak, amit pár jelentéktelen film követett, amik egy része el sem jutott hozzánk. Ami eljutott, az Webb legnagyobb kudarca volt, a Hófehérke (2025), amelynek forgatókönyvírója is szerepel a listánkon. A filmet már bemutatása előtt utálta mindenki, a jobbosok a latin Hófehérke miatt, a liberálisok azért, mert kisnövésűek foglakoztatása helyett CGI-jal ábrázolták a törpéket, a többiek meg azért, mert egy fostalicska lett. Meglehet, Webb kényszerpályán állva fogadta el a munkát, de az is lehet, hogy egyszerűen nem érdekli, miért fizetik meg.

David Gordon Green

Kevés olyan rendező dolgozik az iparágban, akinek ennyire szerteágazó és olyan nehezen lekövethető, egy műfajba nem besorolható karrierje van, mint David Gordon Greennek. Az Arkansasban született Green az Áramlat (2004) című, kőkemény független drámával lett ismert a szakmában, majd jött az Angyal a hóban (2007) című családi dráma, hogy emberünk aztán mindenkit meglepjen minden idők egyik legjobb stoner vígjátékával, a füvezős Ananász expresszel (2008) Seth Rogennel és James Francóval és rengeteg zseniálisan meglepő poénnal.

Ezt pár felejthető vígjáték követte, és talán ezek sikertelensége vitte rá hősünket arra, hogy egyrészt több olyan tévésorozatot is bevállaljon, mint például Kib*zgatóhelyettesek (2016), másrészt több mint egy évtizednyi „függetlenkedés” után beálljon egy nagy franchise mögé. Ez volt a rebootolt Halloween (2018) és aztán annak folytatásai, de bejátszott egy másik régi horrorszéria új értelmezése, Az ördögűző: A hívő (2023) is. Ezek ugyan nem óriási költségvetésű produkciók, de biztos megélhetést, akarom mondani állandó kreatív munkát jelentenek: különböző módokon kell megölni olyan szereplőket, akikről vagy azt sem tudjuk, kicsodák, vagy azt hittük róluk, hogy már rég meghaltak – de lehet, hogy ők maguk is gyilkosok.

Gareth Edwards

Miután 2010-ben 500 000 dolláros költségvetéssel rendezte a Monsters című független filmet, amely csupa lelkes kritikát kapott, Gareth Edwards lehetőséget kapott arra, hogy a „nagyfiúkkal” játsszon és komoly költségvetésű produkciókat rendezzen. Tény, hogy rá is szolgált a lehetőségre, hiszen látványos és lebilincselő bemutatkozó munkájának nemcsak rendezője, de írója, operatőre, látványtervezőjeként pedig a vizuális effektusok felelőse is volt.

Ezután jött a Godzilla (2014), a sokat szidott Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (2016) és a Jurassic World: Újjászületés (2025), amiből kiderült: a hatalmas költségvetés minimális alkotói szabadsággal jár kéz a kézben. Edwardsot elsősorban azért szerződtették, hogy csodás látványvilágot hozzon létre költséghatékonyan, a történet és a kreativitás ehhez képest csak másodrendű szempont volt. Igaz, hősünk így is boldog volt, hogy Star Wars-filmet készíthetett, mert eleve miattuk kezdett bele ebbe a szakmába. Végül forgathatott egy saját képére formált filmet is, Az Alkotót (2023), amiből kiderült, a csodás látványvilág még mindig megy neki, sőt, de a Hollywoodban töltött évek tompították a történetmesélésben megmutatott képességeit.

5 észrevétel Az Alkotó című sci-fi kapcsán

Sokan az év sci-fijének kiáltották ki Gareth Edwards filmet -. hát nem lett az, inkább egy nagy halom klisét láttunk egy elnagyolt történetre öntve - de ezek alatt ott van egy teljesen korrekt látványfilm is.

Tovább

Antal Nimród

Hősünk csupán egy a rengeteg fiatal európai tehetség közül, akik Hollywoodban próbálnak szerencsét, hogy aztán az ipar szépen bedarálja őket – azzal a különbséggel, hogy Antal Nimród Amerikában nevelkedett, de Magyarországon készítette el első filmjét, a Kontrollt (2003). Ami idehaza kultfilmnek számít, ott csak annyit jelentett, hogy Antal képes egyedül megírni és költséghatékonyan megrendezni egy filmet. Az első kinti munkája egy korrekt thriller lett, az Elhagyott szoba (2007), ami nem keltett különösebb feltűnést, ahogy A szállítmány (2009) című heist movie sem.

A nagy lehetőséget a Ragadozók (2010) jelentette, a Predator-franchise aktuális darabja egy rakás sztárral, de valamiért nem kapták fel a szerintünk remekül sikerült filmet. Ezt egy minőségi tévés munka követte, a Wayward Pines (2015), majd egy újabb hazatérés: A Viszkis (2017), egy jellegzetesen magyar sztori, ami itthon jókora siker lett, kint nem számított. Innentől már csak bérmunkák sora következett, köztük két Stranger Things-epizód és egy Liam Nesson akciófilm, a Megtorlás (2023), ragyogó tehetségű hazánkfia pedig beállt a megbízható pirosok sorába.

Greta Gerwig

Greta Gerwig pályafutása elején alacsony költségvetésű, független, ún. mumblecore művészfilmekben szerepelt és olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Noah Baumbach és Mike Mills. Hamarosan rendezőként is jelentős sikereket ért el a Lady Bird (2017) című bájos felnőtté válásról szóló dramedyvel, amely öt Oscar-jelölést kapott, annak ellenére, hogy nem stúdiófilm volt. Jelentősen nagyobb költségvetéssel dolgozott következő filmjén, a sztárokkal „telitűzdelt” Kisasszonyokon (2019), amely lenyűgöző, 220,1 millió dolláros bevételt hozott, majd leszerződött a Barbie (2023) forgatókönyvének megírására és rendezésére. A körülbelül 145 millió dolláros költséggel és a további 150 millió dolláros marketingköltéssel párosuló film olyan jelenség volt, amely hivatalosan is Gerwig indie gyökereinek végét jelentette.

Persze lehet védeni azzal, hogy a film feminista kiáltvány, ami egyben a kapitalizmus kritikája, és ebben talán van is valami – ugyanakkor irdatlanul sok pénzt hozott „kapitalista” főnökeinek. Kevésbé volt védhető a hatalmas bukás Hófehérke (2025) forgatókönyve, vagy az, hogy Gerwig azóta elkezdett dolgozni a Narnia-sorozat több könyvének Netflix-adaptációján, aminek gigászi költségvetése lesz. Kerdés, hogy egyszer visszatér-e független gyökereihez, de úgy tűnik, a rendezőnő jelenleg éppen eladja a lelkét Hollywood jól olajozott pénzcsináló gépezetének, ugyanakkor szép dolog, hogy Gerwig lett az első nő, aki több mint 1 milliárd dolláros bevételt hozó filmet rendezett.