Iglódi Csaba a Dreher család négy generációjának sorsáról mesél kétszáz évet átölelő családregényében. És még mennyi mindenről szól ez a road movie, ami egy olyan korból indul, amikortól még éppen száz évet kellett várni az első filmszínház megnyitására, de szinte a jelenünkig nyúlik...
„Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat.” – Dreher Anton hitvallása állhatna akár a családi címeren is, annyira végigkíséri utódait. A fő szálat ugyan négy férfi sorsa szövi és köti a jelenig. A tehetség, a kitartás és a szerencse mágikus háromszögének a felejtés ellen íródott regénye ez, tradícióról és innovációról. Meg persze asszonyokról, egy férfiak uralta régi világban, akik nevét ugyan kisebb betűvel jegyzik fel az évkönyvek, de hatásuk meghatározóbb, mint a vérzivataros évszázadok összes kataklizmája.
A családregény mesél arról is, hogy miként építette fel – egymás után uralkodva, de az elődök gazdag hagyatékára támaszkodva – különleges világát az Alapítót követő Sörkirály, az örökébe lépő Innovátor, és az önhibáján kívül vesztessé lett Egyesítő.
Iglódi Csaba gondosan gyűjtötte és gyúrta regényébe az olyan, eddig talán kevésbé ismert tényeket, mint hogy a család nevéhez fűződik a bécsi láger sör kifejlesztése, az első közép-európai gőzgép üzembe helyezése, ugyanitt az automobilizmus felvirágoztatása, az angol mintán alapuló versenylótenyésztés meghonosítása otthon, majd a martonvásári Brunszvik-kastély felújítása, és természetesen a kőbányai Dreher Sörgyár alapítása már itthon.
Főszereplőink főzdéből gyárat fejlesztettek, és a termelés mellett az alapanyaggal szolgáló mezőgazdaságban és a fogyasztókat maguk mellé állító kereskedelemben is terjeszkedni tudtak. Négy mai országban is jelen voltak, hiszen Bécs mellett Triesztben, a csehországi Michelobban és a Pest melletti Steinbruchban, azaz Kőbányán is megvetették a lábukat.
A tények azonban csak a kiindulópontként szolgálnak a Dreher-szimfóniában. Az üzletet átszövi az élet, az írói fantázia további színeket és ízeket csempész az amúgy is kalandos sorsokba. Iglódi Csaba értő tolmácsolásában megelevenedik a napóleoni háborúk utáni Bécs belvárosa, inasként követve egyik hősünket elutazunk Európa fontos központjaiba, és eljutunk Angliába is, ahol az ipari kémkedéstől sem riadunk vissza. Utunk során feltűnnek a kor hírességei: zeneszerzők, színésznők, különféle hercegek és grófok, valamint úri- és névtelen lányok a félvilágból. Eldönthetetlen, hogy melyik valós alak közülük, s ki csupán az alkotó képzelet szüleménye.
Bár történelmi utazáson veszünk részt, a családi kötelékek örömei és keresztjei, a gyász, a szerelem és a hűség ma is, mindannyiunknak a zsigereiben ismert érzelmek, ezért is tudunk a szereplők igazi útitársai lenni olvasóként.
Iglódi Csaba első regénye a Dreher-szimfónia. Sakkvilágbajnoki ábrándokat dédelgetett, de dolgozott taxisofőrként és általános iskolai tanítóként is. Tanult újságírást, üzleti hírszerzést és politológiát, utóbbiból diplomázott.
Igazi karrierjét újságíróként kezdte: cikkei budapesti napi- és hetilapokban jelentek meg, később szerkesztőként, főszerkesztőként jegyzett lapokat, és belekóstolt a kiadói menedzsmentbe is. A ’90-es évek végén sikeres marketing-kommunikációs ügynökséget alapított és vezetett.
Két kiskorú – Brúnó és Frida – és két felnőtt – Anna és Sára – édesapja. Feleségével, Judittal Budapesten él, és vezetői tanácsadóként dolgozik.
Hobbija az olvasás, kedvenc időtöltése továbbra is a sakk, odavan a történelemért, gyengéje a csokoládé, imádja a beszélgetéseket. Szenvedélyes közösségépítő, mindene a kommunikáció, s ha egyszerre egy maratont nem is, de ezer kilométert azért évente lefut.
