Két sűrű atmoszférájú, a személyes és társadalmi bűnök határain és azokon is túl játszódó kisregényt tartalmaz Szöllősi Mátyás új kötete.
Az első történet, a Vendégjáték, egy ügyvéd és egy fiatal, emberöléssel gyanúsított zenész izgalmas és feszültséggel teli párbeszédén alapul, amelyben fokozatosan bontakozik ki, hogyan kapcsolódhat össze a gátlástalan hatalom a korrupcióval és a hétköznapi rasszizmussal. A történetben végig ott feszül a kérdés: hol az a pont – ha van egyáltalán –, ahol az ember még kiléphet ebből a rendszerből, hogy ne váljon se kiszolgálójává, se ártatlan áldozatává.
A kötet címadó szövege a jelenből kiindulva vezet vissza a kilencvenes-kétezres évek fordulójához, és az akkoriban alkotó graffitizők veszélyes világát idézi meg. Az időben és térben egyaránt több szinten játszódó történetek a primér erkölcsi dilemmák mellett azt is remekül érzékeltetik, hogy a személyes érintkezést egyre inkább háttérbe szorító, virtuális térben folytatott kommunikáció miként hálózza be és alakítja át szinte észrevétlenül az életünket.
„Apám már jó korán elcipelt magával egy-két rendezvényre. Azóta meg kvázi kötelező is megjelennem néha egy-egy ilyen partin, ahol már a belépés után tíz perccel erősen viszket a tenyerem, és nem csak hogy úgy fest, bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol, hanem hogy ráadásul lehetetlenség elmenekülni néhány órán át, és így folyton az jár a fejemben, hogy csak úgy vagyok képes túlélni ezt a tömérdek rémséget, láthatatlanná válni a sok smúzoló seggfej között, ha jól leiszom magam, vagy valami még bódítóbb szert tolok be a szervezetembe, aminek a megvalósítása ezeken az estéken egyébként nem egy körülményes feladat.”
Szöllősi Mátyás (1984, Budapest) költő, író, fotóriporter. Váltóáram című elbeszéléskötetével 2017-ben elnyerte a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat. Műveit angol, horvát és német nyelvre fordították. Fotósként a portré műfaja és a dokumentarista ábrázolás áll hozzá közel.
