Talán már a gyerekek is unják a legismertebb mesék végeláthatatlan újrafeldolgozását. Azonban minden korosztály számára üdítő lehet felfedezni az ismerős karakterereket a megszokottól radikálisan különböző környezetben. Kár, hogy a működőképes cselekményt legyűri a felszínesség mindenható ereje.
A Hetedik törpében Csipkerózsikán kívül, Hamupipőkével, Hófehérkével, Piroskával és a farkassal, Shrekkel és Szamárral, Csizmás kandúrral, de még a Békakirállyal is összefuthatunk egy rövid időre. Ilyen nagy sztárok hol máshol tűnhetnének fel egyszerre, ha nem Csipkerózsika 18. születésnapi partiján.
Vörös szőnyeg, limuzin, szigorú biztonsági előírások, mintha egy Oscar díjátadóra vagy rosszabb esetben is legalább a Szülinap luxuskivitelben (My Super Sweet 16) egyik epizódjába csöppentünk volna. Pont itt a lényeg, hiába a mesés történet és az animáció, mégis az lehet az érzésünk, hogy ez csak egy alkalmazott stílus, ezen kívül minden egy élőszereplős filmre emlékeztet. Nem véletlen a sejtésünk: az idén mozikba került A hetedik törpe már két előzmény filmmel is rendelkezik. A 2004-es 7 törpe (7 Zwerge) illetve a 2006-os A 7 törpe visszatér, avagy az erdő nem elég (Zwerge – Der Wald ist nicht genug) élőszereplőkkel dolgozik, egészen sajátos stílusban.
A listázás nem újkeletű jelenség a film történetében. A hetedik fiú például a sci-fi alapmotívumainak katalógusát adja, A feláldozhatókban az akciófilm műfajának legnagyobb sztárjai osztják meg egymással kivételes módon a főszerepet. De elég csak egy Pixar filmre tekintenünk, hogy rejtett utalások egész kis tárházát kapjuk. (A stúdió például sportot űz az A113 szám szerepeltetéséből. A szám arra utal, hogy a CalArts művészeti stúdió véndiákjai – akik a Pixar magját alkotják – anno az A113-as teremben folytatták tanulmányaikat.)
Szinte ugyanígy lehetne feltérképezni A hetedik törpe referencia hálóját, és egy ideig kedvet is kapunk hozzá, egészen addig, míg rá nem jövünk, más játék nem is marad számunkra a film kapcsán. A Pixar-mesék esszenciáját éppen az adja, hogy eredeti történetei és szereplői környezetében egyszer csak feltűnik egy-egy nekünk kedves figura vagy fordulat. A hetedik törpe viszont másból sem áll, csak kölcsönzött részletekből, az eredetiség fogalma fel sem merül a nézése közben. Láttunk már olyat, hogy vállaltan újrahasznált részletekből áll össze egy alkotás, például Pálfi György Final Cutjában, ahol az eredetiség a filmkészítési módszerben keresendő. A hetedik törpe azonban klasszikusabbnál is klasszikusabb karakterformálásával és cselekményével ezen a téren is kudarcot vall.
A történet Csipkerózsika születésnapi luxuspartijával kezdődik, majd miután sikeresen lefegyverezték a támadó boszorkányt, Bobo, a hetedik törpe véletlenül megszúrja a kényszerűségből vasladyként napjait tengető ünnepeltet. Önmarcangolás, bűntudat, majd Bobo nekiindul jóvátenni a dolgokat. Közben feltűnik egy hamutköpő depressziós sárkány, egy igazi hős szerelmes ifjú és persze egy velejéig gonosz boszorkány is. Az egyetlen fejlődő karakter a sárkányé, aki végül ellentmond az őt uraló boszorkánynak, és új, szabad életet kezd.
Azt gondolom, vannak, akik számára élvezhető A hetedik törpe. Az alkotók feltehetően azért változtattak a két előzményfilmhez képest, hogy meséjük szélesebb közönséghez juthasson el – ezzel azonban véleményem szerint kudarcot vallottak, ez az alkotás csak egy igen szűk réteg számára jelenthet felüdülést. Itt is felmerül, mint oly sok közelmúltbeli animációs film (Végre otthon!, Shaun, a bárány, Mancs) esetében a kérdés, vajon kinek szánták az alkotást? A gyerekeknek vagy a szüleiknek? A hetedik törpe első két része elvont humorával egyértelműen a felnőttekhez szól, a gyerekek irányába történt nyitás azonban nem sikerült maradéktalanul.
