Néhány perccel a vetítés kezdete előtt érkeztem a moziba. A vetítőteremben már sokan ültek, néhányan még a kávézóban latolgatták a film fogadtatásának lehetséges esélyeit. A vélemények nem voltak igazán eltérőek, a két főszereplő sokak szerint kedvezhet a nézőszám emelkedésének; és nem utolsó sorban, a történet ismert és könnyen szerethető - igaz, az eddigi feldolgozások után, akár könnyen felejthető is lehet.
Riasztott az idillikus "kutya - gyerek - asszony" triumvirátus, az Oscar jelölés és a nagyon barna hajú, nagyon olló kezű? Johnny Depp...
Vess meg érte, javíthatatlan bölcsész vagyok...
Megfogtam a kávésbögrém, biztattam, ne legyen már ilyen, jó lesz, megígérem.
Eltelt 106 perc. A kávésbögrém könnyes szemekkel pislogott, elhasználta az utolsó papírzsepimet és komolyan aggódott, talán hamar felkapcsolják a villanyt és az elkenődött szemfesték árulkodó jele lesz megtört értelmiségi ellenállásának.
Pedig nincs mit leplezni, mert a film jó; sőt, nagyon jó!
Nem a jól ismert mese ismételt feldolgozásáról van szó, hanem annak az alkotó folyamatnak a bemutatásáról, ahogy a mű megszületik; betekintést ad az írás "háttéreseményeibe". A néző szabadon engedheti magát a filmben, a tragikus sorsú család, és az örökre gyereklétben maradt író történetében.
Tudni kell a kávésbögrékről általában, hogy olyan kiscsésze-kori emlékeket éleszt benne újjá a film, amikről néha úgy hisszük, a világ számára feleslegesek. Emlékezz vissza az ovira, az általános iskola első éveire. Milyen képek jutnak eszedbe? Hm? nekem a tanulmányokról nem sok... viszont annál több színes emlék a tájról ahol felnőttem, huncutságok és kacajok, képzeletbeli kalandok és barátok - amik nagyon is igaziak.
Képzeld el, hogy az, ami valóság volt egykor: az indiános fáhozkötözés, a tengerbedobós kalózkapitány most úgy elevenedik meg a vásznon, mintha a publikum tagjaként ismét átélője, szereplője, hőse lehetnél ezeknek a történeteknek.
A színészi játék remek, Johnny Depp alakítása magáért beszél, talán több díjat is elnyerhet teljesítményéért. Említést érdemel "Péter" is, akinek személyét a filmbeli író Pán Péter figurájaként eleveníti meg. Az említett szereplők játéka alakítja ki azt az álomvilágot, ami ebben az esetben híd lehet gyerekkor és felnőttkor, álom és valóság között. Marc Forster sikerfilmet forgatott, tündérekkel, cápákkal, igaz történetekkel... 106 perc mesét, sok szeretettel, minden kávésbögrének.
