Bár szinte minden hiteles a filmben, mégsem azt a háborút vívják benne, mint az irodalmi alapanyagként szolgáló regényekben.
1. A Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán magyar címének nincs sok értelme, a főhős csak kapitány, nem katona – bár tagjai harcolnak, a haditengerészet nem a hadsereg része, más fegyvernem. A eredeti angol cím, a Master and Commander: The Far Side of the World – innen a Mastert nyilván nehéz magyarra fordítani, ami itt egyfajta gazdát jelent, a Commander pedig parancsnokot.
2. A film elkészítésére a Fox akkori vezetője, Thomas Rothman kérte fel a rendezőt, Peter Weirt, mégpedig elég stílusosan: egy antik kardot küldött neki. A Patrick O'Brian – részben magyarul is megjelent – regénysorozatának tizedik része alapján készült filmben Jack Aubrey kapitány (Russell Crowe) megpróbáltatásait követhetjük a napóleoni háborúk idején. A stúdió és a regényekért rajongó Rothman eredetileg több filmben gondolkodott, de a költségek ehhez túl magasnak bizonyultak.
3. Ahhoz, hogy a történet a lehető leghitelesebb legyen, a produkció megvásárolt egy valódi fregattot, pontosabban a világ egyetlen újjáépített fregattját. Ezzel a Rose nevű hajóval tényleg ki lehetett hajózni, és háromnegyed órát tölteni a nyílt vízen, de ez csak bizonyos típusú felvételek elkészítésére adott lehetőséget, a többi részt praktikus és biztonsági okokból másként oldották meg.
4. Volt ugyanis egy „műfregatt” is, az első hajó pontos mása, amely azonban nem volt arra alkalmas, hogy valóban vízre bocsájtsák, és zárt helyen tartották, amolyan szárazdokkban. Ebben vették fel a fedélzeten és hajóbelsőben játszódó jeleneteket, a tenger mozgását pedig azzal az elforgatható támasztékkal imitálták, amelyre a hajót állították.
5. A műfregattot ugyanabban a mexikói Baja Studiosban állították fel, ahol annak idején a Titanicot is forgatták. A viharjelenethez azonban építettek egy méretarányos, de jóval kisebb modellt is, amelyen logikusan nem voltak színészek.
6. Nem csak a hajó autentikus a filmben, hiszen a színészek egy kéthetes táborban tanulták meg, milyen egy XIX. századi vitorlás hajón dolgozni: az olyan alapvető tudáson túl, mint a vitorla beállítása és a csomók megkötése, az ágyúk töltését és elsütését, illetve a kardforgatást is elsajátították.
7. A forgatást hosszas kutatás előzte meg, több történészt és régészt is bevontak, hogy konzultáljanak a filmhez szükséges anyagokról és gyakorlatokról. A hálósapkák, órasapkák, cipők, kardok, sőt még a hajóbútorok is mind a kornak megfelelők. Sőt, még a gyógyászati eljárások és a hajózási technika is stimmel. A részletekre fordított figyelem végül kifizetődött, hiszen a film több mint 211 millió dollárt termelt.
8. Hogy valóban olyan arcokat találjanak, akikről a néző elhiszi, hogy XIX. század eleji tengerészek, már rengeteg mindenen mentek keresztül, a produkció egy csomó lengyel statisztát szerződtetett. Ők eredetileg munkások, részben kikötőmunkások voltak.
9. A Galápagos-szigeteken játszódó részeket valóban Galápagoson vették fel – ez volt az első és utolsó játékfilm, amely engedélyt kapott arra, hogy a számos ritka és védett állatfajnak otthont adó szigetláncon forgathasson. A munkálatok 2002 júniusa és novembere között zajlottak, és rendkívül körültekintőnek kellett lennie a stábnak.
10. A hitelességnek azért voltak bizonyos akadályai: az angol Aubrey kapitány ellenfele a regényben egy portyázó amerikai hadihajó volt az 1812-es brit-amerikai háború alatt – ezen változtattak, hogy a film eladhatóbb legyen. A kérdéses intenzív, de rövid háborút, annak okait és lefolyását nem sokan ismerik, vagyis jelen esetben indokolt volt a változtatás, és így lett a titokzatos ellenfél a francia Acheron hadihajó.
11. Peter Weir rendező számos régi, tengeren játszódó kalandfilmet megnézett felkészülésként, és az egyik fontos hivatkozási pont a forgatás során a Mel Gibson főszereplésével készült A Bounty (1984) lett. Ami azért vicces, mert akárcsak Gibson, mind a főszereplő Russell Crowe és Weir is ausztrál, sőt, még a film operatőre is az volt.
12. Russell Crowe valóban megtanult hegedülni a szerep kedvéért, és saját bevallása szerint az volt karrierje legnehezebb kihívása – pedig elég meredek dolgokat csinált pályafutása során.
13. A filmet az Amerikai Filmakadémia összesen tíz kategóriában jelölte, például legjobb filmként és a legjobb rendezésért, végül csak két Oscart gyűjtött be – legjobb hangvágás és operatőri munka kategóriában. Az utóbbi díjat az ausztrál Russell Boyd vihette haza. Érdekes módon színészi kategóriában a film még jelölést sem kapott.
