Hardcore Henry (2016. április 7.)

Emlékszik még valaki a The Prodigy zseniális klipjére a Smack My Bitch Up című számukhoz, ahol mindent a főszereplő nézőpontjából láttunk? No, ez a film is ilyen lesz, és rég vártunk úgy orosz filmet, mint Ilya Naishuller Hardcore Henry-jét. Henry nem emlékszik semmire, leginkább azért, mert felesége épp most hozta vissza a halálból, és öt perccel később már lőnek rá, feleségét pedig elrabolják. Hősünk Moszkvában a fél alvilággal találja szembe magát, és mindenki holtan akarja látni, de ő Jason Statham-üzemmódba kapcsol, és nem adja magát könnyen. Hogy miért Henry-nek hívják a főszereplőt és nem Szergejnek, ha már orosz filmről van szó, az egy fogós kérdés, de a film talán választ ad rá.

Cloverfield Lane 10 (2016. április 14.) 

Szögezzük le gyorsan, nem a 2008-as Cloverfield kézikamerás tinihorror közvetlen folytatásáról van szó, inkább amolyan spin-off filmről beszélünk, amely születése körül szintén J.J. Abrams, napjaink csodaproducere bábáskodott. Az első filmbéli támadás után járunk, ugyanannak a világnak egy másik szegletében, egy bunkerré átalakított pincében, ahol régi kedvencünk, John Goodman a főnök, kedélyes a hangulat, mégis elszökne a nemrég befogadott csinos lány: azt hiszi ugyanis, hogy elrabolták, és nem tudja, vár rá odakint. Mi sejtjük, és már a zseniálisan megkomponált előzetes is külön élmény!

Angry Birds - A film (2016. május 12.) 

Láttuk őket pólókon, iskolatáskán, bögréken és matricán, de ma sem tudjuk igazán, mik is azok a dühös madarak és kire vagy mire dühösek a nap 24 órájában, mint egy külvárosi nyugdíjas, de az egész estés, amerikai-finn koprodukciós animációs 3D-s film talán választ ad ezekre a kínzó kérdésekre. Annyit tudunk, hogy egy békés szigeten járunk, és csupán egy madár dühös a sok közül, amíg meg nem érkeznek az álságos malacok, hogy mindenkivel kibabráljanak, és van egy méltóságteljes nagy sas is, aki időnként fejedelmi módon a tóba pisál, de lesz itt még több történés is – és amúgy is az állatos rajzfilmek évszaka köszönt ránk.

Alice Tükörországban (2016. június 2.) 

Még 2010-ben a Tim Burton rendezte Alice Csodaországban indította el a Disney új üzleti modelljét, amely során elővették és elporolták az összes saját animációs klasszikust, hogy élőszereplős formátumban támasszák fel őket. Bár Burton-rajongók nem voltak annyira oda érte, a film azonban kasszasiker lett, és ez hozta magával a folytatást, amit ugyan nem Burton rendezett, de producerként ott ügyködött ő is. Mit is mondjunk azoknak, akik nem ismerik a mesét: Alice, akin nem látszik, hogy közben öregedett 5 évet, átlép a tükör másik oldalára, ahol összetűzésbe kerül a Vörös Királynővel és a kicsit pornósra sikeredett Fehér Királynővel, de visszatér a Kalapos is és új szereplőként üdvözölhetjük a megszemélyesült Időt, akit vagy amit Sacha Baron Cohen kelt életre. 

Szemfényvesztők 2. (2016. június 9.)

A négy zseniális bűvész – vagyis most már öt, hiszen az első rész végén kiderül, hogy a főnökük Mark Ruffalo – Harry Potter ellen! A második rész (egyik) negatív hőse ugyanis Daniel Radcliffe, egy afféle ördögi, Zuckenberg-szerű zseni, aki először befeketíti a bűvészcsapat nevét, majd arra kényszeríti őket, hogy egy utolsó nagy rablást hajtsanak végre egy nagy visszatérő fellépés során, hogy tisztázzák magukat. Azt persze tudjuk jó előre, hogy a látszólag vesztésre álló hőseinkről az utolsó pillanatban úgyis kiderül majd, hogy mindvégig ők irányítottak mindent, csak az a kérdés, hogy hogyan! Mindenki számíthat rá, hogy átvernek minket, mint sz**t a palánkon a nagy csillogás-villogásban, de csak azért, hogy jól szórakozzanak.

Harc a szabadságért (2016. július 14.) 

A nagyszakállú Matthew McConaughey főszereplésével, valós történet alapján készült film az amerikai polgárháború egy kevésbé ismert, de nagyon izgalmas epizódjáról szól, sok-sok puskaporral. Egy egyszerű farmer ugyanis szembeszállt az Unióból kivált Déllel, és a megyéjéből saját „köztársaságot” szervezett, amit gerillaharcban meg is védett a hozzá csatlakozó katonaszökevények és szökött rabszolgák segítségével. Hallott már valaki erről a történetről? Ugye, hogy nem? Hát azért is érdemes megnézi a filmet, nyilván kissé kiszínezi az eseményeket, és az elmúlt években végre színésszé ért McConaughey miatt – és mert szeretjük a háborús filmeket.

A kis kedvencek titkos élete (2016. augusztus 4.) 

Hát ezeket a kutyákat és macskákat meg kell zabálni! – mondtuk magunknak már az első előzetes után, és azóta is lelkesen várjuk a filmet, ugyanis mindig is kiváncsiak voltunk, mit csinál és mire gondol lustán fekvő kutyánk, ha elmegyünk otthonról. Néha ugyanis eltűnik valami vagy néhány tárgy más helyre kerül, de a mi kedvencünk biztosan nem él meg olyan kalandokat, mint filmbéli társa. A kistermetű Max és nagy melák haverja ugyanis egymás után keverednek a legnagyobb zűrökbe: először a sintérek gyűjtik be őket, majd egy földalatti mozgalom sorai közé keverednek, amit egy túlpörgött hófehér Duracell-nyuszi irányít, aki az emberekkel és a boldog kisállatokkal akar leszámolni. Mindezt persze New Yorkban. Várjuk! 

Kubo és a varázshúrok  (2016. augusztus 18.)

Furcsa is meg nem is, hogy listánk nagy szeletét alkotják az egész estés animációs filmek – amelyek közül egyik sem folytatás! -, mert a jelek szerint végül ide szorult vissza a legtöbb kreativitás a szinte semmi újat felmutatni nem képes nagyjátékfilmektől, és a most ajánlott rajzfilmek közül is a Kubo ígérkezik a legizgalmasabbnak. Travis Knight meséje Keletre visz minket, Japánba, ahol egy Kubo nevű fiút a múlt szellemei arra késztetik, hogy megkeresse apja egykori, varázserővel bíró páncélját, de mindenféle szörny és istenség állja az útját -
és majomharcosok, és lehet egy olyan filmet nem szeretni, amiben majomharcosok vannak, A 3D-s stop motion animációt a Laika stúdió kivitelezte, amely a közelmúltban a Doboztrollokat és a ParaNormant mutatta be.