Ritkán kezdenek el úgy dicsérni sorozatot, mint az APPLE TV+-on frissen debütált Dope Thief, pedig nincsenek benne igazán nagy nevek, már ami a szereplőket illeti.  És nem véletlen a nagy hype, nem a csatorna csinált túlzott hírverést egy közepes terméknek – ez a sorozat tényleg remekül sikerült. Elképesztően jó és hiteles a hangulata, ráadásul nagyon tömény akciót kapunk vele.

Adott két philadelphiai barát, Raymond (Brian Tyree Henry) és Manny (Wagner Moura) DEA-ügynököknek adják ki magukat, hogy piti drogdílereket raboljanak ki. A dolog bombabiztosnak tűnik, mert a tippeket egy rivális drogkereskedőtől kapják, akinek a cuccot lepasszolhatják, de egyszer kifut a szerencséjük. Mivel ketten eddig is kevesen voltak a veszélyes munkára, bevesznek még valakit a buliba, aki idegességében mindent elront:

az eredmény több hulla és egy lángoló meth labor.

Ha az nem lenne elég, kiderül: rossz célpontot választva egy hatalmas drogkartellt haragítottak magukra – amit, mit tesz isten, pont az igazi DEA tart régóta megfigyelés alatt.

Hőseinknek menekülniük kell, csakhogy nincsenek egyedül. Raymondnak ott van nevelőanyja (Kate Mulgrew), annak ronda kis keverék kutyája és súlyos beteg, börtönben lévő apja (Ving Rhames), Manny-nek pedig a menyasszonya, Sherry (Liz Caribel), akik így szintén veszélybe kerülnek. És egyikük sem könnyű esetet, hőseinknek néha több gondot okoznak szeretteik, mint az ellenfeleik. Nem is kell várni sokáig az első támadásra, amit rögtön követ egy másik. Vagyis van izgalom bőven, már az első rajtaütéstől kezdve, de a sorozatot nem ez működteti, hanem a két főszereplő alakja, a köztük lévő dinamika és az általuk felépített „kapcsolati háló". Ez utóbbi persze túl szárazon hangzik, de itt tényleg azt látjuk, kivel hogyan beszélnek, buliznak, kik a szomszédjaik, rokonaik, kinek adják el a cuccot, kivel bizniszelnek, mi a múltjuk, vagyis megismerjük azt a közeget, azt a mikrokörnyezetet, amiben élnek.

Bár Wagner Moura, a Narcos (2015) Pablo Escobarja a nagyobb név és ismertebb arc, ez valójában Brian Tyree Henry sorozata. Talán azért alakult így a dolog, mert a Mannyt eredetileg játszó Michael Mandót, a Better Call Saul Nacho Vargáját menet közben ki kellett rúgni, mert rátámadt egy másik színészre. Moura későn ugrott be a helyére, de talán jobb is így, bár vannak pontok, ahol szerintem érdemtelenül gyengítik a karakterét. Henryt a jócskán alulértékelt A gyilkos járat Thomas, a gőzmozdony-mániás Lemonjaként láthattuk, és most is sokat beszél a karaktere, csak másként. Amint kiderül, hogy mekkora a baj, Ray olyan érzelmi hullámvasútra kerül, amit már rég láthattunk akár a moziban, akár sorozatban, és Brian Tyree Henry mintha személyesen is megélné mindazt, amivel a karaktere szembekerül. Elképesztő nézni ezt a nagy mackót, ahogy minden kiül az arcára, minden megélt érzés és minden múltbéli fájdalom.

Merthogy, bár nyilvánvalóan egy bűnözőről beszélünk, még akkor is, ha meg tudja magának ideologizálni, hogy ő és a haverja csak azoktól vesznek el, akik élősködnek másokon, mégis egy rendkívül sérült emberről van szó. Akit apja rendszeresen bántalmazott – és végig kellett néznie, ahogy ugyanezt teszi az anyjával –, és aki függőként másoknak ártott. Mindezek láthatóan minden ébren töltött órában kísértik, akárcsak apja jelenléte, és az őt alakító Ving Rhamest külön ki kell emelni. Ő eddig szinte mindig – beleértve a Mission: Impossible franchise-ban játszott karakter – a nagydarab, de szerethető fekete fickó volt,

itt viszont egy szörnyeteg, akkor is, ha egy roncsként fekszik a börtönkórház ágyában.

Még így is sugárzik belőle valami brutális, mindent leromboló toxikus hatás, ami érthetővé teszi azt a fájdalmat, amit Ray karaktere érez, És ott van persze a nevelőanya is, aki a maga módján szintén szörnyű, egy igazi white trash karakter, csak neki van szíve – és ő az, aki rendre megnehezíti Ray dolgát.

Nem emlékszem, mikor izgultam egy sorozaton utoljára annyira, mint a Dope Thiefen, és ez elsősorban annak a kényszerpályának köszönhető, amin hőseink mozognak. Tudják, hogy iszonyú nagy bajban vannak, egyszerűen csak le kéne lépniük, eltűnniük a fenébe, de nem tehetik, mert ott vannak a szeretteik, akiknek viszont nem mondhatják el, legalábbis az elején, miért kerültek ők is veszélybe. A félelem, az izgalom és a frusztráció alkot itt egy robbanékony elegyet, ami mindenkit előre hajt – vagy éppen visszavet. Az érdem elsősorban a showrunner és forgatókönyvíró Peter Craigé, aki a Top Gun: Maverick és a Tolvajok városa révén vált ismertté, a producer pedig Ridley Scott. Aki a legelső részt is rendezte, és nyilván nem véletlen, hogy az epizód stílusa sokban idézi saját, 2007-es Amerikai gengszter című filmjét. Csakhogy ez nem Scott vagy Craig sorozata, hanem, ahogy már mondtuk, az elképesztő Brian Tyree Henryé.

Értékelés: 9/10

Az első három epizód már nézhető, új rész minden pénteken.