"Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak,/ megcselekedtük, amit megkövetelt a haza" - szól a világirodalom leghíresebb epigrammája, azaz sírfelirata, a Kr. e. (vagy i. e.) V-VI. században élt Szimonidész költeménye. A történelmi kétsoros annak a háromszáz spártai katonának állít az ércnél maradandóbb emléket, aki Kr. e. 480-ban a szűk thermopülai-szorosban feltartóztatta I. Xerxész világverő, sok ezres seregét.
Ottvesztek mindahányan, ám áldozatuk nem volt hiábavaló, a perzsák egy helyben toporgása nyújtott arra lehetőséget a görögségnek, hogy egy jelentős számú armadát toborozzanak, ami előbb a tengeren, Szalamisznál vette fel sikerrel a harcot a kis-ázsiai hajóhaddal, majd Platainál, szárazföldön állította meg a keletiek rohamát. Civilizáció született. A miénk. Pontosabban egyik gyökere a ma euro-atlantinak nevezett kultúrának. Ami a közösség egészének szerepét a közösséget alkotó egyén és annak szabad akarata felől értelmezte.
A híres ókori esemény előbb Frank Miller (Sin City) képregény-rajzoló fantáziáját ragadta meg, ennek nyomán pedig Zack Snyderét (Holtak hajnala) és alkotótársaiét. "Nem olyan filmet akartam készíteni, mint egy fotó, hanem olyat, ami jobban illeszkedik a Frank által megalkotott világhoz. Ez nem történelmi dráma, és nem is az a cél, hogy teljesen pontosan adja vissza az eseményeket; mi egy hihetetlen élményt szeretnénk nyújtani a nézőknek" - mondja a rendező-író a filmjéről. A célt elérték, a 300 valóban páratlan látványt és izgalmakat nyújt, nem utolsó sorban James Bissell látványtervezőnek és csapatának köszönhetően, akik a "blue srceen" technikával, (egyetlen kivétellel) zárt stúdióban forgatott összes jelentet felturbózták - ez ezerháromszáz vizuális effektet jelentett -, a háromdimenziós képek egyedülállóak.
A film a szereplőktől elsősorban sportteljesítményt követelt, "az egy szál gatyában" (köpenyben, pajzsban és sisakban) hadakozó peloponésszoszi fiúkon a dagadó mellkas-izmok, kocka-hasak igaziak, nem a számítógépes trükköknek, hanem a forgatás előtti nyolc hét kemény tréningnek az eredményei. Bár határozottan markáns Gerald Butler spártai királya, színészi munkára inkább az olyan összetettebb jellemek adtak lehetőséget, mint a hintapolitikus Theroné (Dominic West).
A 300 ázsiai, mai kifejezéssel élve: multikulturális perzsa hada - nemkülönben istenkirályuk, Xerxész (a brazil Rodrigo Santoro megformálásában) - határozottan emlékeztet A Gyűrűk Ura-trilógia mordori hordájára, bővelkedik misztikus, félig mesei alakokban, mégis kivívta a perzsa-leszármazottak, az irániak nemtetszését, miszerint (akár az Apocalypto esetében) a nyugatitól elütő kultúra ábrázolása - számukra - bántóan leegyszerűsítő. Hangsúlyoznánk, a filmen ilyen szempontból hitelességet számon kérni nem szabad, a 300 - nyers és erőszakos - jelenetei a merészen és imponálóan szárnyaló alkotói fantázia szülöttei, amelyek elsősorban a mozi-nézők férfi tagjaira lesznek nagy hatással.
