Van közte egy George Lucas-film is, de nem a Star Wars!
Számtalan úttörő, klasszikus filmet fel tudunk sorolni, ha a legjobb sci-fikről van szó: az 1927-es Metropolistól a 2001: Űrodüsszeián (1968) és Szárnyas fejvadászon (1982) át egészen a kultikus Star Warsig rengeteg alkotás eszünkbe juthat – ám vannak olyanok is, amikről könnyen megfeledkezünk, pedig ott lenne a helyük a listán. Ezek közül szedtünk most össze ötöt.
THX 1138 (1971)
George Lucas neve elsősorban a Star Wars-filmekkel forrt össze, de hat évvel az 1977-es Új remény előtt forgatott egy sci-fit, amiről kevesen hallottak, pedig a műfaj egyik tökéletes példánya. A rendező debütáló nagyjátékfilmje még sokkal kísérletezőbb, szimbolikusabb, mint a Star Wars.
A THX 1138 egy disztópia, ami egy totalitárius társadalmat mutat be:
itt él egy THX 1138 nevű technikus (Robert Duvall), akinek életét a munkája és kormány által előírt, az embereket bábfigurákká tompító kábítószerek fogyasztása teszi ki. Ám egyszer csak nem veszi be a drogot, aminek következtében érzéseket kezd táplálni egy nő iránt, és kezdetét veszi kettejük titkos kapcsolata. A film többek közt Orwell 1984 című regényéből merít, de közben olyan egyedi módon mutatja be a disztópikus társadalmat, amire csak Lucas képes. A THX 1138 a megjelenésekor vegyes reakciókat váltott ki, a Star Wars megjelenése után pedig teljesen háttérbe szorult. Mostanra már csak a keményvonalas Lucas-rajnogók emlegetik, pedig ott a helye a rendező széleskörű filmográfiájában.
Változó állapotok (1980)
A sci-fi középpontjában elsősorban a technikai újítások állnak, ám van pár film, ami képes túllépni ezen a konvención, hogy valami izgalmas, új dolgot hozzon léte. Ilyen Ken Russell filmje is, a Változó állapotok, ami
a testhorrorból és az eszelős látványvilágból szőtt eleven rémálom.
A történet középpontjában egy kutató áll (William Hurt), aki a tudat határait keresi, miközben önmagán kísérletezik. Elsősorban különféle hallucinogének és érzékszervi megvonás segítségével sikerül elérnie egy olyan tudatállapotot, ami túlmutat az időn, az emlékezeten és talán magán a valóságon is. Ken Russell tökéletes egyensúlyt teremt a sokkoló látványvilág és az intelligens történetmesélés közt.
Dark City (1998)
Az 1994-es, eredeti A holló rendezője, Alex Proyas íróként és rendezőként is jegyzi a Dark Cityt, amely
a gótikus vizualitás és a sci-fi világának legkreatívabb ötvözése.
A film középpontjában John Murdoch (Rufus Sewell) áll, aki bár emlékek nélkül ébred, egy gyilkosság gyanúsítottjává válik. Miközben megpróbálja megtalálni a valódi gyilkost és saját múltját, telekinetikus képességgel rendelkező lények veszik üldözőbe az egyre furcsább városban. A Dark City erőssége egyértelműen a zseniális díszlet és lenyűgöző világépítés, hiszen az egész film egy vizuális mestermunka – és még a trükkök sem tűnnek elévültnek mai szemmel.
Ez is érdekelhet
Itt van Brad Pitt és Ryan Reynolds óriási buktája, ami még a Holdról is látszik.
Lássuk!
Kamera által homályosan (2006)
Philip K. Dick azonos című regényéből Richard Linklater (Mielőtt...-trilógia) készített különleges látványvilágú filmet. A Kamera által homályosan Bob Arctor (Keanu Reeves) beépített rendőr történetét követi a jövőben, ahol egy olyan különleges kábítószer terjedt el, ami egy csúcstechnológiás öltözettel kombinálva lehetővé teszi, hogy bárki elrejtse a személyazonosságát. Bob a legújabb ügy során kezd teljesen szétesni, és már abban is kételkedik, ki is ő valójában.
A rotoszkóp-technikával készült film elmossa a határt képzelet és valóság közt, miközben hatalmas kreatív hullámokat vet a vizualitása.
A Kamera által homályosan egy erőteljes kinyilatkoztatás a függőségről és a rendőri korrupcióról, de a legnagyobb erőssége az a látványvilág, amiben maga a néző is teljesen elvész.
Az erő krónikája (2012)
A found footage, magyarul „kézikamerásnak” nevezett filmes megoldás elsősorban olyan horrorfilmek sajátossága volt, mint az Ideglelés - The Blair Witch Project (1999) és a Parajelenségek (2007), ám a 2010-es évekre a sci-fi műfajában is megjelent: Az erő krónikája ráadásul
a sci-fi és a thriller kézikamerás elegye.
A film középpontjában három gimnazista áll, akik egy erdei odúban felfedeznek egy kristályt, ami telekinetikus képességekkel ruházza fel őket. Az új adottság azonban éket ver a barátságuk közé, ugyanis nem értenek egyet abban, hogyan is használják. Az erő krónikája kifejezetten realisztikus megközelítését adja egy szokatlan szuperhős-történetnek, amit a kézikamerás megoldás emel különleges státuszba. Nemcsak az erőt, hanem annak következményét és a vele járó felelősséget is bemutatja, ráadásul jóval megelőzte a korát, hiszen 2012-ben még messze nem voltak olyan népszerűek a szuperhősfilmek, mint most.
(via Collider)