Ha azt mondjuk, hogy „Visszatérek!”, vagy hogy „Mint könnyek az esőben…” szinte mindenkinek beugrik a nyolcvanas évek két klasszikus sci-fije, a Terminátor (1984) és a Szárnyas fejvadász (1982). Ez a korszak egyszerre hozta el a vizualitás megújulását a technológia által és a technológiától való félelmet mint témát a sci-fikbe. Számtalan emlékezetes alkotás született ekkoriban, és jó pár, ami valahogy észrevétlen maradt a kultikus filmek árnyékában – pedig megérdemelné a figyelmet. Ezek közül válogattunk most össze ötöt.

Halál egyenes adásban (1980)

Jóval a Truman Show és a Black Mirror előtt készült ez a film, ami egy olyan világban játszódik, ahol a betegség okozta halál elég ritka,

a tévétársaságok pedig egy kifejezetten cinikus ötlettel állnak elő: élőben közvetítik a nézőknek a halált.

Katherine (Romy Schneider) egy halálos betegségben szenvedő nő, aki akaratlanul egy valóságshow része lesz, ami az utolsó napjait közvetíti. Roddy (Harvey Keitel) műtétileg módosított szeme rögzíti a nő életét, ám a férfi idővel elbizonytalanodik, hogy helyes-e az ami történik, hogy a nő félelmei és kétségbeesése növeli a nézettséget. A film fontos kérdéseket vet fel a tömegmédiával kapcsolatban, de sajnos nem kapta meg a kellő figyelmet. Alapfelvetése, hogy létezhet egy ilyen műsor, kifejezetten felháborító, ám meg is piszkálja a kíváncsiságunkat (tegyük fel magunkban a rémisztő kérdést: lenne egy ilyen műsornak nézettsége?). A Halál egyenes adásban egy sötét és melankolikus sci-fi, sűrű atmoszférával.

Agyhalál (1983)

Ezt a sci-fit minden bizonnyal többen ismerik, mint a lista többi filmjét, ám ennek oka sajnos az, hogy ez volt Natalie Wood utolsó szerepe tragikus halála előtt, így inkább ennek kapcsán szokták emlegetni. Pedig ez egy kifejezetten elgondolkodtató sci-fi, aminek középpontjában az emberi tudat rögzítése áll. A történet középpontjában egy tudós, dr. Michael Brace (Christopher Walken) és elhidegült felesége, Karen (Wood) áll, akik

egy olyan eszközt fejlesztenek ki, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy emberi élményeket rögzítsenek majd lejátsszanak, vagyis „átéljék” egy másik ember érzéseit és érzelmeit.

Ám ahogy az lenni szokott, ez sem veszélytelen: amikor valaki véletlenül rögzíti a saját halálát, kicsúszik a kezük közül az irányítás. A film a találmány etikai és filozófiai aspektusait is vizsgálja, valamint azon a régi toposzon túl, hogy „mi a valóság és mi nem az” azt is behozza, hogy milyen lehet valaki más valóságát megélni.

Gyilkos bolygó (1981)

A filmet úgy is szokták emlegetni, hogy „Délidő az űrben”, utalva az 1952-es klasszikus westernre. Szóval, ha komálod a sci-fit és a vadnyugati filmeket, akkor a Gyilkos bolygó egész biztosan tetszeni fog. Sean Connery (bizony!) alakítja William O'Nielt, a frissen kinevezett marsallt, aki egy bányászati létesítményben kezd dolgozni az Io holdon, a Jupiter négy holdjának egyikén, ahol a bányászok embertelen körülmények közt dolgoznak. Az új marsallnak korrupt vállalatokkal kell megküzdenie, miután leleplezi kábítószer-csempészetet, ami veszélyezteti a bányászok életét. A film kiemelkedő és zord atmoszféráját a kiváló látványvilág támogatja meg, ami messze nem olyan hivalkodó, mint a korszak többi sci-fijében.

A Gyilkos bolygó legizgalmasabb aspektusa, hogy a „rend magányos őre” toposzt egy futurisztikus környezetben gondolta újra.

Ez is érdekelhet

5 alulértékelt sci-fi, ami az elejétől a végéig tökéletes

Van közte egy George Lucas-film is, de nem a Star Wars!

Lássuk!

A rejtőzködő (1987)

A Rémálom az Elm utcában második részének (Freddy bosszúja) rendezője, Jack Sholder egy elég jó kis sci-fit hozott össze, ami Gyilkos az űrből címen is futott nálunk. Sholder igazából azt teszi, amihez a legjobban ért: rengeteg akciót és effektet használ, hogy elkápráztassa a nézőt, és valljuk be, sikerül is neki. Rögtön egy látványos akcióval indít a film: rablás, üldözés, az egész olyan mint egy zsarufilm, de hamar rájövünk, hogy ennél azért többről van szó. Egy rendőr, Tom Beck (Michael Nouri) és egy FBI-ügynök, Lloyd Gallagher (Kyle MacLachlan) együttes erővel akarnak elkapni egy titokzatos bűnözőt: egy földönkívüli parazitát, amely átveszi az emberi testek feletti uralmat. A nyugtalanító és szórakoztató sci-fi kifejezetten csavaros, hiszen

egy olyan gonosztevőt kell elkapni, aki gazdatestről gazdatestre vándorol.

Az akció mellett ráadásul humora is van A rejtőzködőnek.

Változó állapotok (1980)

Ken Russell filmjei mindig is szokatlanok és merészek voltak, ez alól a Változó állapotok című sci-fije sem kivétel. A filmben William Hurt egy tudóst alakít, aki érzékszervi megvonásokkal és hallucinogén drogokkal kísérletezik, hogy különféle tudatállapotokat éljen át. A kísérlet azonban szinte teljesen megőrjíti, miközben elképesztő és félelmetes fizikai és lelki átváltozáson megy keresztül.

A Változó állapotok alapvetően az élet misztériumáról szól: a létezés természetét vizsgálja, tudományos, filozófiai és spirituális szempontból.

Az intellektuális mélységhez egy kifejezetten intenzív, szürreális látványvilág párosul, rengeteg kaotikus és nyugtalanító látomással. Szóval kell hozzá egy bizonyos szintű nyitottság és hangulat.

(via Taste of Cinema)