Emigráns Blues

Az eredeti darab tizenhat szöveges szereplőre és számos statisztára épült, a forgatókönyv azonban huszonkettőre emelte a szöveges szereplők számát, és több száz, szöveg nélküli statiszta jelenlétét írta elő. A történet hitelességét akarva-akaratlanul fokozta, hogy számos szerepet Közép-Európából menekült színészek játszottak és a statiszták többségét is ők alkották, hogy hitelesek legyenek az arcok, és összességében is kevés amerikai tagja volt a stábnak. Az evidens, hogy a rendező Kertész Mihály magyar származású, és Carlt, a főpincért a magyar Szőke Szakáll (eredeti neve: Gerő Jenő) alakította, aki S. Z. Sakall néven szerepel a stáblistán. Ezért is volt, hogy a híres jelenetkben, „a himnuszok csatájában”, amikor rázendítenek a Marseillaise-re, sokaknak igazi könnyek jelentek meg a szemében. A Warner Brothers egyik sajtóközleménye szerint összesen 34 különböző ország polgárai dolgoztak a filmen.

A magyar ferdítés

Az újra mozikba került Casablanca nem az eredeti szinkronnal fut, az akkori, Nagy Vilma készítette fordítás ugyanis hagyott maga után némi kívánnivalót. A filmet nálunk 1966-ban mutatták be, amikor még javában dúlt a hidegháború, és minden mondatnak lehetett politikai áthallása. ennek megfelelően a szövegből eltávolították és átfogalmazták az Amerikát dicsérő mondatokat vagy a konzervatív De Gaulle tábornokra a Szabad Francia mozgalomra utaló részeket. . Rick egyszer azt kérdezi Louis Renault kapitánytól: „Maga Vichy-párti vagy szabad francia?" Magyarul ez így szólt: „Maga a kormányához vagy a hazájához hű?" Amikor Victor Laszlo belekezd a ­Marseillaise-be, az addig a németekkel flörtölő francia lány könnyes szemmel kiáltja: „Vive la France, vive la democratie!" Magyarul csak ennyit mond: „Éljen a szabadság!" Ezeket a változtatásokat meg lehet magyarázni, az viszont érthetetlen, mi történt az azóta ikonikussá vált utolsó mondattal, ami angolul így szól: „Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete", a magyar szinkronban pedig az lett: „Louis, maga ugyanolyan szentimentális, mint én".

Csak makett!!!

Szinte az egész filmet műteremben forgatták, Strasser őrnagy megérkezésének jelenetét viszont a Los Angeles-i Van Nuys repülőtéren vették fel, amelyet akkor még Metropolitan repülőtérnek neveztek. A híres fináléban látható Lockheed Model 12 Electra Junior repülőgép valójában kartonpapírból készült méretarányos makett volt. A jelenet ugyanis este játszódik, biztonsági okokból viszont sötétedés után nem lehetett igazi repülőtéren forgatni. Hogy a makett igazi repülőgépnek tűnjön, a körülötte lévő személyzet alacsony termetű statisztákból állt. A módszert évtizedekkel később Ridley Scott is alkalmazta A nyolcadik utas a Halál (1979) című kultikus horrorjában: az idegen bolygón talált űrhajó méretei azért tűntek különösen nagynak, mert a mellette látható űrhajósok valójában szkafanderbe öltöztetett gyerekek voltak.

Mégis, kit szeret?

Ingrid Bergman számára nem volt igazán kellemes élmény a Casablanca forgatása, mert a kaotikus forgatási körülmények miatt fogalma sem volt arról, kit is játszik tulajdonképpen, mik a figura motivációi. Nem élvezhette Humphrey Bogart társaságát sem, mivel annak féltékeny felesége, Mayo Methot napi szinten csapott botrány, hűtlenséggel vádolva férjét, aki emiatt végig hihetetlenül feszült volt. Bergman és a stúdió által 100.000 dollárra biztosított Bogart között öt centiméter magasságkülönbség volt Bergman javára, ezért közös jeleneteikben Bogart-nak sámlira kellett állnia vagy párnákra ülnie, ha a szituáció szerint a szereplők éppen ültek. A színésznő legalább annyit szeretett volna előre megtudni, hogy Ilsa tulajdonképpen kibe is szerelmes: Rickbe vagy a férjébe. Az alkotók azonban így feleltek neki: „Még mi sem tudjuk… Csak játszd el jól – a kettő között.” Ezzel ugyanis maguk a filmesek is gondban voltak, mivel a kor erkölcsi normái szerint nem mutathatták azt, hogy egy férjes asszony mással folytat viszont.

Klasszikus lett

A bemutatót eredetileg 1943 tavaszára tervezték, ám a szövetségesek észak-afrikai inváziója miatt előbbre hozták 1942. november 26-ára. A széles körű forgalmazás 1943 januárjában kezdődött, amikor Casablanca városában Churchill brit miniszterelnök és Roosevelt amerikai elnök találkozott egymással. Noha a filmet kedvezően fogadta a közönség, eleinte nem számított kiugró kereskedelmi sikernek, az év legjövedelmezőbb filmjei között csupán a 7. helyet foglalta el. Aztán jött az Oscar-ünnepség, és a Casablanca a három legrangosabb díjat vitte a haza, a legjobb filmnek, rendezőnek és forgatókönyvért járót, és a kritikák többsége is kifejezetten kedvező volt. A film néhány év leforgása alatt mind a közönség, mind a kritikusok körében kultikus népszerűségre tett szert, amely az új évezredben sem múlt el.

Ilsa története

Az eredeti darabban a női főszereplő amerikai és Lois Meredith a neve, a nevet Kertész javaslatára változtatták Ilsára, amit a rendező egyik kedvenc Heinrich Heine versévől vett. Elsőként az osztrák születésű Hedy Lamarrt kérték fel a szerepre, de egyrészt az MGM-mel állt szerződésben, másrészt nem volt hajlandó olyan filmet bevállalni, amelynek bejezetlen volt a forgatókönyve. A svéd Ingrid Bergman ugyan igent mondott, de őt David O.Selznick producerhez kötötte a szerződése, aki először nem akarta „kikölcsönözni”, és csak akkor gondolta meg magát, amikor azt hallotta, hogy lehetséges, hogy Svédország szövetségre lép Németországgal – ez Bergman karrierjének a végét is jelenthette volna, ezért beleegyezett, hogy gyorsan elkezdjen egy új filmet. Érdemes megfigyelni a filmben a színésznőt: mivel a bal profilját tartotta az előnyösebb oldalának, szinte minden beállításban ezt fotóztatta, és pár kivételt leszámítva mindig a vászon jobb oldalán áll és balra néz.

Folytassa, Sam!

A Casablanca folytatásának gondolata már rögtön a premier után felvetődött. A tervezett film a Brazzaville címet kapta, mivel a Casablanca végén Renault kapitány megemlíti, hogy Brazzaville-be fog repülni, amit a magyar verzióban nem fordítottak le. A folytatást végül sem akkor, sem azóta nem forgatták le. 1974-ben François Truffaut, a francia újhullám egyik legnagyobb alakja állítólag ajánlatot kapott arra, hogy készítse el a Casablanca remake-jét, de a világhírű rendező visszautasította a felkérést. A 2000-es évek elején maga Madonna szerette volna elkészíteni a Casablanca  remake-jét, amiben ő játszotta volna IIsa Lundot,Ashton Kutcher pedig Rick Blaine. számos stúdiónál házalt az ötlettel, de mindenhol udvariasan nemet mondtak neki, egy helyen pedig azt a választ kapta: „Az a film érinthetetlen!”. A leghíresebb film, amely a Casablanca hatására született, Woody Allen komédiája, a Játszd újra, Sam! (1972). A címet sokan a Casablanca egyik szállóigéjének tartják, noha ez a mondat (angolul: Play It Again, Sam!) így el sem hangzik el Kertész filmjében.