A 10 kedvenc Monty Python-jelenetünk

A halott papagájtól a mocskos magyar szótárig.

Ha lehet hinni a legendáknak, 1969-ben ezen a napon, május 11-én formálódott meg minden idők egyik legviccesebb és legnagyobb hatású szkeccstársulata, a Monty Python Repülő Cirkusza. A Do Not Adjust Your Set  című műsor felvétele után, egy indiai étteremben ült össze először Graham Chapman, John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin, majd felmentek Cleese lakására, és ott folytatták tovább a megbeszélést. Az eredmény: 4 évad, 45 epizód, és a televíziós komédia műfajának megreformálása. Az évforduló alkalmából kiválogattuk a kedvenc Monty Python-jeleneteinket. Nem volt könnyű...

A halott papagáj

Ez talán minden idők legnépszerűbb Monty Python-szkeccse, amely a közönségszavazásokon is több alkalommal az élen végzett. A történetet, amelyben egy vásárló az állatkereskedésben a halott papagája miatt reklamál, valós eset ihlette. Michael Palint az autószervizben egy alkalommal olyan szerelő fogadta, aki nem volt hajlandó elismerni, hogy probléma van a komikus kocsijával. A jelenetet ennek ellenére nem Palin, hanem John Cleese és Graham Chapman írta meg először még a Hogyan idegesítsük az embereket című műsorba, majd a Monty Python elindulása után elővették, és autószervizről átírták állatkereskedésre.

Nincs honvágya! Elhunyt! Megszűnt létezni! Kimúlt és megtért a teremtőhöz! Ez egy néhai papagáj! Állati tetem! Az élettől megfosztva békében pihen! Alulról szagolja az ibolyát! Feldobta a talpát! Beadta a kulcsot! A fűbe harapott! Ez egy ex-papagáj!”

A csapat később annyira megunta a jelenetet, hogy a 20. születésnapjukra készített jubileumi műsorba nem is került be, amit már a címben is jeleztek (A papagáj-jelenet nincs benne). A valóságban egyébként nem létezik „kék norvégiai papagáj”, igaz, azóta egy 55 millió éves skandináv papagáj fosszíliája megkapta ezt a becenevet.

Hülye Járások Minisztériuma

Cleese egyik legemlékezetesebb karaktere, Mr. Teabag, azaz a Hülye Járások Minisztériumába valóban hülye járással bejáró, öltönyös úr 1970. szeptember 15-én bukkant fel először a tévéképernyőkön – ma pedig már önálló életre kelt mém. Az ötlet Palin fejéből pattant ki, majd először Chapman, végül pedig Cleese tökéletesítette, aki majd kétméteres magassága és komikusan hosszú lábai miatt alkatilag is tökéletes volt a főszerepre. Bár a dialógok is nagyon viccesek, elsősorban mindenki a színész utánozhatatlan mozgáskultúrája miatt emlékszik a jelenetre, aki egy idő után megunta, hogy minden rajongó a hülye járást kéri tőle, ennek ellenére később saját sorozatában, a Waczak Szállóban azért újra elővette egy Hitler-paródiával egybe kötve.

A favágó dala

Michael Palin produkciója mindössze egy nagyobb szkeccset lezáró gegnek készült, mert senkinek nem jutott eszébe egy jó slusszpoén, a 15 perc alatt összedobott jelenet mégis önálló életre kelt. A Jones, Palin és Fred Tomlinson által írt szkeccsben egy kanadai favágó dalban mondja el, hogy mennyire szép a favágó élete, a második és a harmadik verze azonban egy önvallomásba csúszik át, és a férfi elénekli, hogy imád női ruhákba öltözni és magas sarkú cipőt viselni. A dal önmagában is fülbemászó, de ugyanilyen szórakoztató látni a kanadai királyi lovas rendőrökből álló férfikórus és a barátnőt alakító Connie Booth megrökönyödését, ahogy kiderül a macsó favágóról, hogy transzvesztita. A siker nyomán elkészült egy német verzió is, amit Bajorországban vettek fel.

A spanyol inkvizíció

„Senki sem számít a spanyol inkvizícióra!” – szállóigévé vált ez a mondat, amely valójában nem egyetlen szkeccsben hangzik el, hanem három kisebb, a második évad második részében elszórt jelenetben. Palin, Gilliam és Jones játssza a három inkvizítort, név szerint Ximénez, Fang és Biggles kardinálisokat, akik váratlan pillanatokban törnek rá áldozataikra, hogy párnákkal és puha székekkel „kínozzák” őket, de csak saját magukat teszik nevetségessé. A szkeccs az egyháznak is görbe tükröt állít, de annyira abszurd, hogy természetesen nem lehet komolyan venni.

Gyilkos vicc

Már rögtön az első évad első epizódjába jutott egy remekmű. A Gyilkos vicc szokatlanul hosszú, majdnem tízperces jelenet, amely realista áldokumentumfilmként indul, és a végére 2. világháborús szatírába megy át. A sztori szerint annyira vicces a címbéli vicc, hogy még az is halálra röhögi magát rajta, aki írta, majd eljut a brit katonai vezetéshez, akik úgy döntenek, bevetik a németek ellen is a háborúban. Magát a tréfát eredetiben nem is halljuk, csak a német fordítást, ami így hangzik:

Wenn ist das Nunstruck geht und Slottermeyer? Ja! Beiherhund das Öde die Flipperwaldt gersput!”

Ha valaki jó németesként se értené, az nem meglepő, mert a szöveg természetesen csak halandzsa.

A Pokol Nagyijai

A csoport nagyon sok szkeccse épül fel úgy, hogy valóban létező, a híradásokban tárgyalt jelenségeket fordítanak ki teljesen – mondjuk úgy, hogy a közösséget terrorizáló fiatal bűnbandákat kicserélik mindenre elszánt, elvetemült nagyikra. A Pepperpotok, vagyis a Pythonok háziasszony karakterei nagyon sok epizódban feltűntek, de a legemlékezetesebbek ebben a szkeccsben, ahol zaklatják a fiatal férfiakat, randalíroznak, és grafitival vésik fel a falakra, hogy „Teázz, ne szeretkezz.”

A vitaintézet

A Monty Python tagjai mind Oxfordban vagy Cambridge-ben végeztek, ami az intellektuálisabb szkeccseiken meg is látszik. A vitaintézet (Argument Clinic) című jelenetben, amelyet Cleese és Chapman írt, például nincs semmilyen burleszkszerű bohóckodás, helyette azt látjuk, hogy a Palin által alakított férfi befizet egy vitára a képzeletbeli vitaintézetben, ahol arról kezd vitatkozni a Cleese által játszott professzionális vitázóval, hogy mi számít valójában vitának. A jelenet a filozófiahallgatók körében állítólag különösen népszerű, de Cleese és Palin verbális párbaja egyszerű abszurd bohózatként is nagyon vicces.

Piszkos villa

Ez a szkeccs az egyik legjobb példa rá, hogyan tudnak Pythonék egy hétköznapi szituációt abszurdba fordítani pár perc alatt. Chapman és a karaktere barátnője betérnek egy háromcsillagos francia étterembe, ahol vesztükre szóvá teszik, hogy piszkos az egyik villa, ami a készséges személyzetet valóságos egzisztenciális krízisbe, és végül egyiküket még öngyilkosságba is taszítja. A társulat jeleneteiből sokszor hiányzik a slusszpoén (ez tudatos döntés eredménye), itt viszont sikerül egy kiváló csattanóval zárni a szkeccset.

Mr. Hilter

Adolf Hilter egy nagyon kedves úriember, aki a Nemzeti Bocialista Párt színeiben indul az angol helyhatósági választásokon. A poén természetesen az, hogy ebben az alternatív jelenben Hitler és pár náci haverja túlélte a 2. világháborút, és Angliában élnek inkognitóban. Amitől igazán abszurddá válik a szkeccs, az az, hogy a Cleese által zseniálisan alakított Hilter az álcázást letudja a betűcserével a nevében, mert közben ugyanúgy egyenruhában parádézik és Sztálingrád térképét bújja.

A mocskos magyar szótár

Nem biztos, hogy szorosan az élmezőnybe tartozik ez a szkeccs, de ennyi elfogultság talán megbocsátható. John Cleese alakítja azt a „magyar” turistát, aki egy dohányboltba betérve először amiatt reklamál, hogy az általa vásárolt lemez meg van karcolva, majd különféle illetlen szexuális ajánlatokat olvas fel a nyilvánvalóan hibás zsebszótárból. Itt hangzik el az egész műsor egyik legviccesebb zárómondata is:

A mellbimbóim felrobbannak az izgalomtól.”
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu