A véres konfliktussorozat természetesen a filmművészetben is visszaköszönt, megpróbálva megérteni, hogyan estek egymásnak azok, akik évtizedeken át éltek békésen egymás mellett.
A felejtés virágai (2000)
1991 októberében Harrison Lloyd (David Strathairn), a Newsweek Pulitzer-díjas fotóriportere Jugoszláviába utazik, hogy nyomon kövesse egy kisebb etnikai konfliktus kirobbanását. Úgy tervezi, hogy legkésőbb a fia születésnapjáig hazatér, ám az országban fellángoló zavargások súlyosbodása közbeszól: Lloyd nem érkezik vissza - nyoma vész Horvátországban. Kollégái, Yeager (Elias Koteas) és Kyle (Adrien Brody) is feladják a keresését. Felesége (Andie MacDowell) azonban nem akar ebbe beletörődni: repülőre ül, hogy felkutassa a férjét, és megérkezik Vukovárba, nem sejtve, milyen borzalmak várnak rá. Merthogy itt történt a délszláv háború egyik legvéresebb mészárlása, és a talán mellőzhető szerelmi szállal dolgozó film mindezt nagyon hitelesen ábrázolja.
A szép falvak szépen égnek (1996)
A film Kelet-Boszniában játszódik a legutóbbi balkáni háború idején. Két barát, a szerb Milán (Dragan Bjelogrlić) és a bosnyák muzulmán Halil (Nikola Pejaković) kénytelenek egymás ellen harcolni. Amikor a kórházban találkoznak, visszaemlékezéseikből kirajzolódik magával ragadó életük, ellentmondásos kapcsolatuk és a nemzetek között egyre növekvő, elfojtott félelem képe. Megkezdődnek a nyílt, fegyveres harcok. A szerb katonák senkit sem kímélve felgyújtják és kifosztják a muzulmán falvakat, csakhogy a csapat csapdába esik egy régi alagútban. A katonák között van Milán is, a helyzet pedig lehetőséget nyújt számára átgondolni a testvérgyilkos háborúban résztvevő emberek jellemét és cselekedeteik okát.
Templom a dombon (2013)
Dubrovnik és Montenegró között félúton, a bosnyák hegyek ölelésében fekszik a soknemzetiségű Trebinje. Amikor Marko (Vuk Kostić), a fiatal katona eltávozást kap a frontról, néhány napra hazatér városába az apjához, a barátnőjéhez és a legjobb barátjához. A háború elől a bájos kisváros sem nyújt menedéket: hirtelen és értelmetlenül tör felszínre az erőszak, amikor három katona rátámad egy békés muszlim boltosra, Harisra. Marko az egyetlen, aki közbeavatkozik, így megmenti az árus életét, amiért súlyos árat fizet. Az egykori barátok és ellenségek sorsa tizenkét évvel később ismét összefonódik, a háború soha be nem gyógyult sebei újra felszakadnak. Pattanásig feszült helyzetben kell mindannyiuknak meghozniuk a döntést: bosszút állnak-e a múltbéli sérelmekért, vagy megteszik az első lépést a megbocsátás felé. A bravúrosan megszerkesztett és egy thriller feszültségével elkészített film arra keres választ, túl tudunk-e lépni az évtizedes, vagy akár ezeréves ellentéteken.
A megmentő (1998)
A film egy harcedzett zsoldos (Dennis Quaid) történetét mutatja be, aki elveszítette családját egy terrortámadásban, és azóta csak a bosszú és a vérontás élteti. Mivel családját muszlim terroristák ölték meg, a boszniai háborúban a szerb oldalon harcol, hidegvérrel ölve meg bárkit, aki elé kerül, ám újra elkezdi felfedezni magában az emberiességet, amikor egy fogolycsere során egy terhes nőt kell megvédenie. A lányt megerőszakolták, így esett teherbe, ám a családja számára ő már becstelen, értéktelen, így végeznének vele, ám hősünk ezt nem engedheti. Megpróbálja kijuttatni a háborús övezetből, ám ehhez magát a poklot kell megjárniuk. Predrag Antonijević filmjében egyformán embertelen mindegyik oldal, legyen szó szerbekről, bosnyákokról vagy horvátokról, amit sajnos könnyen el is hiszünk.
Köszöntjük Szarajevóban! (1997)
Egy amerikai (Woody Harrelson) és egy angol újságíró (Stephen Dillane) találkozik a boszniai háború kezdetén Szarajevóban. Riportútjuk során elkerülnek egy árvaházba, amelyet az odaadó Savic asszony vezet, és amelyet pont elért a frontvonal, amiért folyamatos támadásoknak van kitéve. Az angol újságírót, Michael Hendersont annyira megrázza a gyerekek sorsa, hogy úgy dönt, illegális úton eljuttatja őket Angliába. Segítőtársa is akad, Nina (Marisa Tomei), az amerikai önkéntes személyében, és amikor már azt hinnénk, sikerült a veszélyes terv, az egyik gyerek anyja előkerül, és vissza akarja vinni a lányát – a világ legveszélyesebb városába. Michael Winterbottom igaz történet alapján dolgozott.
Senkiföldje (2001)
A történet egy bosnyák és egy szerb katonáról, Cikiról és Ninóról szól, akik 1993-ban, a boszniai háború alatt az ellenséges frontvonalak közé, a „senkiföldjére" szorulnak, és nem könnyíti meg a helyzetüket, hogy a lövészárok, amelyben menedékre leltek, el van aknásítva. Ciki és Nino megpróbál kiutat találni a bizarr helyzetből, amiben az ENSZ egy kéksisakos őrmestere is segíteni próbál, annak ellenére, hogy parancsot kapott a be nem avatkozásra. Az eseményeket a sajtó képviselői is izgalommal figyelik, amitől az egész nemzetközi üggyé válik. A konfliktus résztvevői között feszült várakozás alakul ki, a világsajtó a végkifejletre vár. Eközben Ciki és Nino elkeseredetten próbálják menteni életüket, és kitérni a háború esztelensége elől. Danis Tanović szatírája megnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart.
A vér és méz földjén (2012)
Danijel (Goran Kostić), a boszniai szerb rendőr és Ajla (Zana Marjanović), a boszniai muszlim művész már együtt voltak a háború előtt, ám kapcsolatukat végérvényesen megváltoztatta az országszerte terjedő erőszak. Hónapokkal később Danijel már apja, Nebojsa Vukojevich tábornok (Rade Šerbedžija) alatt szolgál a szerb hadseregben. A két szerelmes akkor találkozik újra, mikor Ajlát a szerb katonák elragadják abból a házból, melyben eddig nővérével, és annak kisgyermekével lakott. Ahogy a háború rátelepszik a fiatalok életére, úgy változik meg a kapcsolatuk, motivációik és egymáshoz való viszonyuk homályossá, állampolgári hűségük pedig bizonytalanná válik. Angelina Jolie Magyarországon, de délszláv színészekkel, szerb-horvát nyelven forgatott filmje meglepő hitelességgel mutatja meg a konfliktus emberi – és embertelen – oldalát.
Lőporos hordó (1998)
A veterán Goran Paskaljevic filmje Belgrádban, 1995 novemberében játszódik. A Daytoni békeszerződés aláírásának éjszakáján a városban őrület és erőszak tombol. A belgrádiaknak ugyanolyan éjszaka ez, mint a többi: mindenütt ott a háború, az utcákon, az otthonaikban, és vadidegenek sorsát kapcsolja össze egy - egy sorsdöntő pillanatra. Egy apa akarata ellenére gyilkossá válik: fiát, aki belekeveredett a maffia ügyleteibe, olyasmiért üldözik, amit el se követett; két barát halálos ütéseket mér egymásra egy bokszedzésen; egy fiatal frontkatona öngyilkos túrára indul az elrabolt busz utasaival; egy visszatért gazdag emigráns volt menyasszonyát próbálja visszahódítani azzal, hogy zenekari hangversenyt rendez neki egy parkban a város közepén...
Szerelmem, Szarajevó (2006)
Esma (Mirjana Karanović) egyedül neveli 12 éves lányát Szarajevó Grbavica nevű negyedében. A környék még mindig magán viseli a délszláv háború emlékeit, az emberek még mindig reménykednek abban, hogy halott családtagjaik holtteste egyszer előkerülhet. Az államtól kapott segélyből nehezen tudnak megélni, így Esma kénytelen egy éjszakai bárban munkát vállalni. Az iskolában osztálykirándulást szerveznek, és az asszony feltétlenül össze akarja gyűjteni a pénzt, hogy a gyereke is utazhasson. A kamaszlány nem érti, hogy anyja miért nem kéri ki azt a hivatalos igazolást a hatóságoktól, ami bizonyítja, hogy az apja hősi halált halt a háborúban, hiszen akkor jelképes összeget kellene csak fizetniük. Mi már sejtjük az igazságot, hiszen Esma rendszeres havi elfoglaltsága egy, a háború alatt megerőszakolt nők számára tartott terápiás találkozó…
Szemtanúk (2003)
Talán azért, mert Szarajevó ostroma annyira ikonikus megjelenítése volt a háborúk sorozatának, de érdekes módon a szerb-horvát konfliktust ábrázoló filmek valahogy kevésbé jutottak el a nemzetközi közönségig – a rövid, de annál brutálisabb koszovói háború még annyira sem -, így Vinko Brešan munkája bizonyos szempontból hiánypótló. A tragikus történet 1992-ben játszódik a horvátországi Karlovacban, a frontvonalak közelében. Három, néhány nap múlva a háborúba induló fiatal katona úgy akarja elűzni a városból a csempészetből és uzsorázásból meggazdagodott szerb Vaszicsot, hogy felrobbantja üresnek hitt házát. Mikor azonban a férfi megjelenik az ajtóban, szitává lövik, csakhogy a gyilkosságnak szemtanúja is volt, Vaszics kislánya. A film arra a súlyos kérdésre próbál választ keresni, hogy mi lehet a sorsa a kislánynak, valamint a háború szörnyűségeit végrehajtó-elszenvedő többi „szemtanúnak" egy olyan időszakban, amikor az erkölcsi normák teljesen háttérbe szorulnak.