A szénbányász lánya (1980)

Loretta (Sissy Spacek), aki egy egyszerű szénbányász lánya, nagyravágyó férjének nyomására kimozdul gyermekkora kisvárosának egyhangú környezetéből. Célja pedig, hogy country-énekesként meghódítsa a világot. A siker végül elérhető közelségbe kerül, ám nem biztos, hogy a pénz és a csillogás az, amire Loretta igazán vágyik? Az itt felismerhetetlen Spacek Oscar-díjat kapott a country legenda Loretta Lynn megformálásáért, a viszonylag ismeretlennek számító Jones pedig egy Golden Globe-jelölésig jutott, de itt figyelt fel rá igazán a szakma, mint megbízható, mindig emlékezetes karakterszínészre.

Kék ég (1994)

A 1962 - az atomkísérletek, a titkos katonai műveletek, a hidegháború és Marilyn Monroe kora. Az alabamai nukleáris katonai bázison dolgozó mérnök, Hank Marshall (Tommy Lee Jones) imádja a családját, a gyönyörű és szexis feleségét és két gyermekét, és rajong a munkájáért. Carly (Jessica Lange) nyughatatlan, szeszélyes viselkedése azonban felbolygatja a laktanya életét, és amikor szenvedélyes kapcsolatba bonyolódik a támaszpont parancsnokával, veszélybe sodorja a házasságát is. Kutatásai során Hank olyan titok birtokába jut, amely az egész családját veszélybe sodorhatja. Tony Richardson nagyrészt igaz történetet vitt vászonra, Jones pedig megcsillogtathatta nem csekély drámai tehetségét.

A szökevény (1993)

A jóhírű Dr. Richard Kimble (Harrison Ford) élete gyökeresen megváltozik, amikor feleségét holtan találja. Kimble hiába áll elő látszólag perdöntő bizonyítékkal, mint a gyilkosság első számú gyanúsítottját, perbe fogják és halálra ítélik. Richardnak azonban sikerül megszöknie. Halálos menekülés veszi kezdetét, ahol a mindenre elszánt orvos nemcsak a sarkában loholó rendőrökkel és az FBI különleges ügynökével, a könyörtelen, de nem elvakult Gerarddal (Tommy Lee Jones) fut versenyt, de az igazsággal is. Jones némileg meglepő módon megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscart – ami azért meglepő, mert az Akadémia ritkán adja ezt a díjat egy kommersz akciófilmben nyújtott alakításért, akármilyen profi is maga az alkotás.

Ég és föld (1993)

Bár jól jegyzett forgatókönyvíró volt, rendezőként a saját háborús élményeit (is) feldolgozó A szakasz (1986) tette ismertté Oliver Stone-t, majd három évre rá elkészítette második munkáját is a vietnámi háborúról, a Született július 4-ént. Azt azonban kevesen tudják, hogy Stone trilógiában gondolkodott, és 1993-ban el is készítette a harmadik részt, az Ég és föld azonban nem a fiatal amerikai katonák szemén keresztül láttatja a konfliktust. A film egy sokat szenvedett vietnámi parasztlány (Hiep Thi Le) története, aki családjával Saigonba menekül, és itt ismerkedik meg egy tengergyalogos tiszttel, aki egészen másként viselkedik vele, mint addig bárki más. Ez a szintén sok mindenen átment tiszt Tommy Lee Jones, aki ugyan itt másodhegedűs, de már a jelenléte is elég ahhoz, hogy meghatározóvá váljon.

Men in Black - Sötét zsaruk (1997)

Erről nem kell külön vitát nyitni: ez Will Smith legjobb és legszórakoztatóbb filmje. Persze, jó kis film a Legenda vagyok, és messze túlmúlta önmagát az Aliban, sőt, még hasonlított is a legendás bokszolóra, de a sírkövére mégis azt vésik majd: ő volt J ügynök. J és tapasztaltabb kollégája, K különleges ügynök nem a CIA-nak, és még csak nem is az FBI-nak dolgozik. Egy sokkal titkosabb szervezet ügynökei, akiknek az a feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék a földönkívüliek aktivitását bolygónkon. Most egy veszélyes intergalaktikus terrorista a Földön akar megölni két galaktikus nagykövetet. Barry Sonnenfeld rendező egy vicces, elegáns, izgalmas és nagyon eredeti világot hozott össze, Smith és a mindig mogorva, de zseniális Tommy Lee Jones pedig fantasztikus párost alkotnak – sőt, Smith pont a fapofájú Jones miatt lehet igazán vicces.

Az eltűntek (2003)

A film az úgy nevezett neowestern műfajához tartozik, amely a Vadnyugat köré főleg Hollywood által felépített romantikus légkört igyekszik lerombolni. És valóban, ebben a filmben semmi romantikus nincsen, csak a szenvedés és egy olyan vidék, ahol kizárólag a legerősebbek és legelszántabbak élhetnek túl. És ha van színész, aki igazán képes az elszántságot és a csökönyösséget megjeleníteni, az a nagyszerű Tommy Lee Jones, és én simán elhinném, főleg ebben a tekintetben, hogy Cate Blanchett az igazi lánya. Ők ketten elképesztőek, hogy Blanchett indiánok által elrabolt lánya után indulnak, de maga a történet is körömrágóan izgalmas, és néha kegyetlen. Az egyébként korántsem indiános nevű Eric Schweig, aki Unkaszt játszotta Az utolsó mohikánban (1992), most a sötét oldalon harcol az apacsok főnökét játszva, igaz, fel sem lehet ismerni.  

Elah völgyében (2007)

Mike Deerfield alig tért vissza Irakból, amikor egy kimenő után nem jelentkezik szolgálati helyén, az új-mexikói katonai bázison. Miután szülei értesülnek a nyugtalanító hírről, az apja, Hank (Tommy Lee Jones) felkerekedik, hogy megkeresse elveszett fiát. A rendőrség fiatal nyomozója, Emily Sanders (Charlize Theron) vonakodva bár, de segít a keresésében. Amikor megcsonkított holttestre bukkannak a sivatagban, kiderül, az eltűnt fiú maradványai kerültek elő. Ahogy gyűlnek a bizonyítékok, úgy válik egyre ködösebbé az ügy, Deerfield és Sanders egyre nagyobb ellenállásba ütközik a hadsereg részéről. Paul Haggis filmjének főszerepéért sokadszorra jelölték Jonest Oscarra.

A kelletlen útitárs (2014)

Az 1800-as évek nebraskai határvidékén játszódik ez a western, amely George Briggsről (Jones), a semmirekellő csavargóról szól, akit Mary Bee Cuddy (a kétszeres Oscar-díjas Hilary Swank), a jóindulatú, független nő ment meg a biztos haláltól. Hogy törlesszen, George beleegyezik abba, hogy biztonságba kíséri Maryt és azt a három nőt, akik egyszerűen nem bírják tovább a határvidék kihívásait. A szokatlan páros hamarosan rádöbben, hogy az előttük álló út keményebb lesz, mint gondolták volna, ugyanis a nebraskai pusztaságon nem csupán az elemekkel kell megbirkózniuk, de könyörtelen támadókkal is. Jonesnek a western áll a legjobban, és ezt a filmet, amely bizonyos szempontból olyan, mint a listán is szereplő Az eltűntek (2003) társdarabja, ő maga rendezte.

Melquiades Estrada három temetése (2005)

Egy mexikói vendégmunkást agyonlőnek a texasi határvidéken. Egy határőr lövi le tévedésből. Senkinek nem érdeke a felhajtás, így kerül Melquiades Estrada szép csöndben egymás után kétszer is a föld alá. Egykori munkatársa, Pete Perkins (Tommy Lee Jones) azonban nem nyugszik bele az ügy effajta elintézésébe, foglyul ejti az elkövetőt, a fiatal határőrt (Barry Pepper), és a kihantolt hullával a különös trió lóháton elindul Mexikóba, hogy végre méltó módon, hazai földbe temesse a halottat. A balladára emlékeztető és nagyon szép filmet Jones rendezte Guillermo Arriaga forgatókönyve alapján, mert ő tudja a legjobban, hogy mi áll neki a legjobban.

Nem vénnek való vidék (2007)

Ha a Coen testvérek zseniális, Cormac McCarthy regényéből készült filmjére gondol az ember, akkor hajlamos elfelejteni, hogy annak kerettörténetét maga a mexikói drogháború adja. Az egész ugyanis úgy kezdődik, hogy hősünk, Llewelyn Moss (Josh Brolin) vadászat közben egy drogkartellek közötti véres leszámolás színhelyére bukkan a sivatagban, és mivel nincs túlélő, magához veszi az ott talált pénzt. Ezért ered a nyomába az egyik kartell ijesztő bérgyilkosa (Javier Bardem), illetve ezért nyomoz az ügyben egy viharvert texasi rendőr (Tommy Lee Jones) - ő tulajdonképpen a történet rezonőre -, és azért jut el hősünk a történet egy pontján Mexikóba is. A film négy Oscar-díjat is kapott, köztük a legjobb filmnek járót, a legjobb rendezésért, a legjobb adaptált forgatókönyvért és a legjobb mellékszereplőnek járót – utóbbit természetesen Javier Bardem kapta az eszelős gyilkos megformálásáért.