Régen láthattunk klasszikus értelemben vett mesefilmet a vásznon. Azt a fajtát, amiben nem hemzsegnek a különféle fantasy szörnyek, és a csatákban sem hullanak el tízezrek, de akadnak benne kis hercegnők, boszorkányok és egy csipetnyi varázslat. Csupó Gábor filmje végre ilyen mozi.
Takarékos fantasy
A Simpson család egyik megalkotójaként hírnevet szerző hazánk fia a Híd Terabíthia földjére című fantasyjében már megmutatta, hogy nem kell ahhoz rengeteg pénz, hogy egy fantáziavilágban játszódó mesét vászonra álmodhasson. Új mozija is egy regény, nevesítve Elizabeth Goudge The Little White Horse című kötete alapján készült, de előző mesefilmjével ellentétben ez a mese nem a mai valóság falai közé férkőzik be, hiszen eleve a környezet egy pár évszázaddal korábbi Anglia meseszerű változatára hasonlít. A film nagy részét Magyarországon forgatták, jórészt hazai stábbal, angol-francia-magyar koprodukcióban, huszonhétmillió dolláros büdzséből. A produkció látványvilága egyáltalán nem szegényes, de azért érződik, hogy az alkotóknak spórolniuk kellett. Nincs komoly statisztéria, indokolt csatajelenetek helyett inkább az erdőben kergetik egymást a szereplők és a számítógépes trükkökkel is csínján bánnak, de mindez nem megy túlságosan a történet rovására. A képi világ leginkább a régi csehszlovák mesefilmek egy kicsit felturbózott változatát idézi fel bennünk, és ezt most nem negatívumként állítjuk.
A Dakota mentőöv
Persze a huszonhétmillió dollár nem lehetett elég nagy nevek leszerződtetésére, így a rendező főleg a másodvonalból válogatott. Időnként jót húzott (Natascha McElhone), máskor viszont sikerült igazi pojácákat kifognia. Ioan Gruffudd (Fantasztikus négyes) a legtöbb jelenetében mesterkélt, és senki sem lepődik meg nála rosszabbul, Tim Curry pedig a Rocky Horror Picture Show óta folyamatosan küzdötte le magát egy ripacs szintjére, és a film főgonoszaként sem sikerül ennél többet nyújtania. Csupó számára a mentőövet az a Dakota Blue Richards jelentette, aki természetes játékával, az aranyoskodás mellőzésével már Az arany iránytűben is a legfigyelemreméltóbb dolog volt, ezúttal pedig elsősorban miatta érdemes végignézni a filmet.
Summa
Mivel ma egy mozis fantasytől látványilag ennél többet várunk, a Holdhercegnő valószínűleg a televízióban fogja megtalálni a neki való helyet. Azért szerencsére van benne annyi szív és lélek (na meg Dakota), hogy a moziban is abszolút élvezhető marad az elátkozott kastély és az azt megmentő Holdhercegnő története, és Csupóék nem felejtettek el humort is csöpögtetni a sztoriba, bár a böfögős poénokat némileg túlzásba vitték.
Kinek ajánljuk?
- Aki szereti a külföldi filmekben kiszúrni a magyar tájakat/helyszíneket. Keményebb menet lesz a Münchennél.
- Aki szeret nosztalgiázni gyerekkoruk tévés mesefilmjei kapcsán.
- Aki valami ártatlan és szép filmet szeretne megnézni a csemetékkel.
Kinek nem?
- Aki a fantasy címke miatt akciókat is szerete látni.
- Aki minden fantasyt A Gyűrűk Urához és Harry Potterhez hasonlít.
- Aki ki szokott akadni a böfögős poénokon.
6/10
