Van a filmben egy autó; elektromos és környezetkímélő, trendi, reform és bió. Nagyon sok múlik azon, hogy sikerül-e a hősöknek olyanná formálniuk (komputervezérelt szimuláció és tengersok dollár segítségével), mintha a rock and roll-korszak legendás verdája lenne, bikahangú, zabolátlan lóerőktől remegő motorháztetejű országúti cirkáló.
Ilyen a nagy mű létrehozásáról szóló film is. Szeretne humoros, vérbő, emberi meg a fene tudja még, mi lenni, de alkotói biztonsági játékot játszanak, és nem jut eszükbe semmi, ezért előveszik a régi receptet. Végy egy valószerűnek tűnő álproblémát - jelen esetben azt, vajon meg kell-e osztanunk legjobb, immár középkorú barátunkkal, ha b. nejét egy tetovált ifjú csődörrel látjuk hetyegni. Fűzz hozzá kétórányi, szigorúan közhelyekből álló ún. bonyodalmat. Játszasd végig a fárasztó helyzetgyakorlatokat néhány jobb sorsra érdemes (Jennifer Connelly, Winona Ryder) vagy szappanopera-színvonalra hitelesített (Vince Vaughn, Kevin James) sztárfélével. Pipáld ki az ilyen esetekben nyilván kötelező humorrubrikát néhány olyan gyenge viccel, amin tán még a kiötlője sem bírna elmosolyodni. S végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban: söpörd be a bújtatottan (Budweiser) vagy nyíltan (Chrysler, General Motors) reklámozott szponzorok pénzét. A fentebb vázolt üzleti terv megvalósítására a sokat bizonyított (Egy csodálatos elme, A Da Vinci-kód, Frost/Nixon) Ron Howard filmrendezőt kérték fel a befektetők, aki nem is okoz csalódást, szakszerűen lebonyolítja a tranzakciót.
Két hosszú óra garantált unalom és lefáradás.
