zene: Mica Levi
   kiadás éve: 2014
   kiadó: Milan Records
   játékidő: 47:09



     Az aláfestő muzsikák stílusukat tekintve éppúgy színesek, mint készítőik munkastílusa, személyisége. A határok folyamatosan bővülnek, ám ez a tendencia nemcsak a fület gyönyörködtető megoldásokat és dallamokat vonzza magával, hanem olykor olyan darabokat is, melyekkel kapcsolatban nem tudom eldönteni, hogy polgárpukkasztási kísérletnek szánták vagy véresen komolyan gondolták. 2014-ben eddig három, az utóbbi kategóriába eső szerzeménnyel kerültem szembe: Joseph Bishara Annabelle-hez, Antonio Sanchez Birdman, avagy (A mellőzés meglepő erejé)-hez, valamint Mica Levi A felszín alatthoz íródott score-jával többszöri hallgatás után sem tudok mit kezdeni. Bármennyire igyekszem nyitott lenni, illetve befogadni olyan indokokat, mint a "művészfilmhez ilyen illik", a "direktor kívánalma volt" vagy a "valami újat, merészet szerettünk volna kipróbálni", nem bírom elhinni, hogy az előbb felsorolt három alkotás bármelyikénél ne működött volna közre legalább egy olyan, döntéshozó pozícióban lévő személy, aki a hallottak után megálljt parancsolt volna. Bishara céltalan horrormasszája, Sanchez "dobleckék kezdőknek"-szerű megmozdulása és Levi morajlásai hallatán több, korábban általam sokra nem tartott muzsika (mint mondjuk a Gustavo Santaolalla-féle, Oscar-díjakkal is elismert darabok) értéke nő meg, miközben felvetődik bennem egy igen komoly kérdés is: mi lesz, ha ez a vonal idővel tendenciává válik?

     "A filmvilág ezen része ismeretlen területnek számított nálam akkor, amikor megkerestek A felszín alatt-tal, és egy darabig titokban is tartottuk azt, hogy ilyen jellegű projekten dolgozom" - mesélte az alternatív zenéiről ismertté vált, Micachu művésznévre hallgató brit énekesnő-dalszerző, akinek ez jelentette a filmzeneszerzőként való debütálást. "Jonathan Glazer rendező és Peter Raeburn zenei producer már az első találkozásunk alkalmával megmutattak nekem néhány jelenetet, majd arról kezdtünk beszélgetni, milyen elvont zene kerülhetne alá. Jon mindössze annyit várt tőlem, hogy kövessem az érzéseimet" - tette hozzá. Levi elképzelése az volt, hogy - a kíséretek többségétől eltérően - muzsikájával nem vetíti előre az eseményeket és hozza rá a frászt a nézőkre egy-egy erre alkalmat biztosító jelenet esetén, hanem valós időben kommentálja hangjegyeivel a főszereplőben lejátszódó érzéseket, gondolatokat. Ha e víziójáról a muzsika megismerése előtt olvasunk, akkor kellően ígéretesnek is gondolhatnánk A felszín alatt score-ját, hiszen egy olyan sci-firől van szó, melyben a Scarlett Johansson által alakított főszereplő egy emberbőrbe bújt idegen, aki Glasgow útjait rója férfiakra vadászva. A sztorialap Michael Faber író fejéből pattant ki évekkel ezelőtt, amit magyarul is megjelent, azonos című könyve oldalain osztott meg a világgal. A történet hangsúlya nem azon van, hogy egy földönkívüli lény miként vadássza le az embereket (mint mondjuk A lény-folyam esetében), hanem arról, hogy a hálójába kerülő egyének milyen múlttal és lelki háttérrel rendelkeznek. A mozi komor hangulatát a szerző úgy próbálta ábrázolni, hogy saját kísérletezgető stílusát olyan huszadik századi újítók megoldásaival ötvözte, mint Ligeti György, illetve Krzysztof Penderecki, s ha Micachu művészetével ezt megelőzően nem találkoztunk, utóbbi két úriember munkásságából már következtetni lehet arra, mi vár ránk a film alatt, illetve a Milan Records gondozásában megjelent csaknem háromnegyed órás korongon.

     Bár a komponista elmondása szerint az itt hallottak öt témára épülnek, akármennyire is igyekeztem, nem találtam meg őket, ráadásul olyannyira egysíkú a score, hogy ha random ugrálgatunk a trackek között, ugyanazt az eredményt kapjuk, mintha folyamatosan hallgatnánk. Levi hónapokat dolgozhatott a muzsikán, mivel azonban tételei sehová sem tartanak, jobbára csak a címük és a játékidejük hossza révén nyújtanak változatosságot számunkra. Az albumnyitó "Creation" - amellett, hogy tükrözi a film sötét jellegét, valamint az idegen küldetés iránti hitének megrendülését -, előrevetíti mindazt, amivel a továbbiakban dolgunk lesz. A főként brácsákra épülő, komor és zord hangzás mellett egy jellegzetes, lassan felvezetődő vezértéma is rivaldafénybe kerül, amely a "Lipstick to Void" mellett az "Andrew Void"-ban, a "Drift"-ben és a "Death"-ben tölt be kulcsfontosságú szerepet, mint az idegen lény zenei megfelelője. A maréknyi muzsikus előadása mellett Levi hangmintákkal és kifejezetten ehhez a produkcióhoz kidolgozott hangzásokkal igyekezett színesíteni kompozícióját, aminek egyik eredménye a legtöbb tételben felbukkanó, lassított pingpong-játék hangjához hasonló kopogás. Szembetűnő megoldás még a darázsraj zúgásával rokonítható vonósszólam, amely többek között a "Meat to Maths"-nek biztosít alapot, s melyhez hasonlót korábban Jerry Goldsmith is alkalmazott A nyolcadik utas: a Halál kapcsán, ám ő csupán rövid ideig használta szőnyegelemként, s nem helyezte annyira előtérbe, ahogyan Levi tette most. Megfogható dallamokra mindössze a "Love" címre keresztelt trackben bukkanhatunk, az öröm azonban nem felhőtlen, lévén a hajlított szintihangszerűségekkel történő operálás agyonvágja az élményt.

     Nem azt mondom, hogy egy jó filmzenéhez legalább ötvenfős zenekarra és nagy ívű megoldások halmazára van szükség, hiszen nemegyszer bebizonyosodott már, hogy bőven elegendő egy újítási szándék, egy jó ötlet vagy a minimalista megközelítés, ám azokat meg is kell tudni valósítani. A felszín alatt kísérete részemről tipikus példa arra, hogy milyen céltalan üresjárat tud születni akkor, ha a jó ötlet tapasztalatlansággal párosul. Kis világomból kitekintve azonban azt kellett tapasztalnom, hogy ezen véleményem cseppet sem osztatlan, ugyanis a művet jó néhány fórumban éltetik, ráadásul azon kívül, hogy a legjobb filmzene díját érdemelte ki a chicagói, valamint a bostoni filmfesztiválokon, az Európai Filmdíj gáláján is Levinek ítélték a legjobb filmzeneszerzőnek járó szobrot. Mindezeket pedig tetézi, hogy 2015 januárjára már két olyan tengerentúli vetítésre is jegyet lehet váltani, ahol Mica Levi huszonöt fős zenekart vezényelve követi majd munkájával a látottakat.