„Arcok, emberi sorsok, érthetetlennek látszó döntések és kilátástalanság mélysége tárul fel a filmben. A vásznon keresztül olyan közel kerülnek hozzánk ezek az emberek, hogy sorsuk elgondolkodtat és cselekvésre ösztönöz mindannyiunkat. Csak ezután merül fel bennünk a kérdés: de mit lehet tenni? Mit kell tenni?” (Szekeres Csaba, a film rendezője)
A film tárgya
Kelet-Magyarországról régen hallottunk már jó hírt. A mai időjárás-jelentés is az egész országra napsütéses, 10 fok körüli téli meleget jósol, csak keleten, észak-keleten marad a nyirkos, ködös hideg. A belvíz nagy probléma mindenhol, de ott talán még inkább, ahol a házak nagy része még mindig vályogból, értsd: sárból van összetapasztva, mint e film helyszínén, Told községben. A vályog úgy szívja magába a nedvességet, mint a szivacs. A környéken semmi munka nem adódik, de ha mégis, a mélyszegénységben élő, gyakorlatilag analfabéta helyiek akkor sem tudnának arra jelentkezni, képzettség és egyebek híján. Mindennapjaikat a szó szoros értelmében vett túlélés tölti ki, elsősorban, hogy legyen tüzelő, hogy ne fagyjanak meg, másodsorban, hogy legyen mit enni. Fa még mindig akad valahol, azonban az utóbbi feladat már nem mindenkinek sikerül mindennap... A betegségekről, a szinte felfoghatatlan higiénés körülményekről, a hagyományok visszatartó erejéről, a bérrabszolgaságról, a kíméletlenül behajtott uzsorakölcsönök mókuskerekéről mindenki tud, mégsem vesz róluk érdemben tudomást. Az Örvény című film Told község néhány elképesztően nyomorúságos sorsú családját mutatja be, mintegy utolsó, kétségbeesett segélykiáltásként.
A film készítésének körülményei
[img id=280098 instance=1 align=left img]Ismeretes a magyar filmgyártást sújtó megszorítások hatása: szinte alig készül film ma Magyarországon. Játékfilm sem, de a pénzosztók, filmforgalmazók, így a közönség által amúgy is meglehetősen mostoha módon kezelt dokumentumfilm, ha lehet, még rosszabb helyzetben van. Ezért is örvendetes, hogy ebben a sanyarú helyzetben dokumentumfilm készülhetett, amit be is mutat néhány mozi. E film ráadásul nem valami olyan "sztár"-topikot vet fel, mint például a környezetszennyezés, hanem a mélyszegénység valóban bűzös, fekélyes bugyraiba, általában szemérmesen elhallgatott, a hivatalokban a fiók mélyére kárhoztatott, kínos témájába merül el. Szekeres Csaba dokumentumfilmes és alkotótársa, az angol Open University szociális tanszékének oktatója, John Oates hat hónapra Toldra költözött, hogy minél mélyebben, mintegy átélve mutathassák meg néhány nyomorúságos sorban élő család mindennapját, azonban azt ők is beismerik, a filmben pedig el is mondják, hogy a dolgoknak csupán a felszínét sikerült megkapargatniuk. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy még így is elborzasztó tragédiákra, sorsokra derült fény... Sokat segített e film elkészülésének, hogy a projekt mellé állt Sándor Pál, a Hunnia stúdió producere, így már tavaly is láthatta a szűk (szociális) szakmai közönség e filmet, s most a mozik nyilvánossága is szembesülhet a mindenki számára fenyegető jelennel általa.
A valóság kritikája?
Nyilvánvalóan balgaság kritizálni a valóságot, az csak legfeljebb néhány tehetségtelen politikus manipulatív célzatú, retorikai fordulata lehet, így kétség sem merülhet fel, hogy az Örvény valóban azt az életveszélyes örvényt ragadja meg, amelyben a filmen látott toldiak, de egészen bizonyosan Magyarország összes mélyszegénységben élő szerencsétlenje fuldokol, Vastól Hajdú-Biharig. A filmben felvetett problémákról csupán laikus véleményem van, amit viszont ezúttal megtartanék magamnak, ennek kifejtésére itt nem lévén sem hely, sem mód. A film különben sem a problémafelvetés igényével készült, bár nyilván ez is benne van az alkotók szándékaiban. Érdemben ezzel foglalkozni azonban inkább csak a szociális szakma gyakorlóinak kell, akik ezt nyilván teszik is, a lehető legnagyobb alázattal. A laikusok számára inkább figyelemfelhívó és segítségnyújtásra ösztönző funkciója van a filmnek. Itt jegyezném meg azt, amit amúgy más dokumentumfilmek esetében is el szoktam mondani, hogy ma már nem feltétlenül a moziforgalmazást tartom a legjobb csatornának az ilyen célú filmek esetében. Nehéz elképzelni ugyanis azt a nézőt, aki laikusként jegyet vegyen egy olyan filmre, melyben nyomorúságos és főleg valóságos, emberhez nem méltó sorsokat nézhet. Tévében kellene vetíteni az ilyen filmeket, persze, ha lenne erre megfelelő csatorna. A kérdés, hogy miért nincs? Mi a közszolgálatiság, ha nem éppen ez? Szekeres Csaba amúgy mindent elkövet, hogy filmje korszerű, látványos, hatásos, de nem hatásvadász módon szóljon a nézőkhöz. A képek szépek, horribile dictu esztétikusak, mégha elképesztő nyomort mutatnak is, a dramaturgia, amit ugyan alapvetően az élet diktál, de akkor is frappáns és hatásos, a film működik, az okozott élmény azonban a valóság fejbekólintó döbbenete.
Kinek ajánljuk?
- Szociálisan érzékeny laikusoknak.
- Családsegítőknek és szociális munkásoknak, bár számukra nem a film újdonságtartalma miatt.
- Parlamenti és önkormányzati képviselőknek, és az összes politikusnak.
Kinek nem?
- Radikális megmondó-embereknek.
- Futballhuligánoknak és utcai forradalmároknak.
- Szórakozni vágyóknak.
10/10
