A gengszterfilmek alap sablonjai közé tartozik a felemelkedés és a bukás bemutatása, de persze néhányan el is szoktak térni a megszokott formulától (lásd például A keresztapa első részét). Jean-François Richet kétrészes mozija szigorúan hagyománykövető darab, és mivel a bukás mindig érdekesebb a felemelkedésnél, a második rész is izgalmasabb lett az elsőnél.
Cassel a csúcson
A franciák egyik legtehetségesebb sztárja furcsa módját választotta a filmezésnek. Mivel az idősebb Jacques Mesrine eljátszásához kb. 20 kilóval kellett gyarapodnia, ezért a szükséges súlyt felszedve a történet végéről kezdték el forgatni a mozit, és a forgatási stresszt kihasználva folyamatosan fogyott, hogy a végére (vagyis a történet elejére) visszanyerje versenysúlyát és eljátszhassa a fiatal Mesrinet. Cassel több helyen azt nyilatkozta, hogy ez volt élete legnehezebb feladata (a forgatás kilenc hónapig tartott), és soha többé nem lesz hajlandó ekkora testi tortúrára egyetlen szerep kedvéért sem. Bár kétségtelen, hogy a Halálos közellenség 1-2-nél játszott már jobb filmekben is, de az biztos, hogy színészi pályafutását tekintve most került a csúcsra, amit igazolnak a filmek kiemelkedő franciaországi bevételei is.
A politikus gengszter
A franciák Whiskysének számító Mesrine életének második szakasza már inkább hajaz egy végtelenül feszült akció-thrillerre, mint egy klasszikus gengszterfilmre. A rendező ezúttal már nem ismer nyugalmat, így az akciók (emberrablás, bankrablás, börtönből szökések...) között a szeretőjével és társával bujkáló, végtelenül paranoiássá váló gengszter súlyos lelki leépülését követhetjük nyomon. Mesrine, ahogy a sikeres, pénzben úszkáló bűnözők többsége, maga is elkezdi többnek hinni magát annál, mint aki valójában, és a kor divatos politikai irányzatai mögé áll, gengszter helyett rendszer ellen lázadó embernek gondolva magát. Ehhez persze kihasználja a sajtó jelentette nyilvánosságot, de aztán egy újságíró meggyilkolása után még azok is ellene fordulnak, akik korábban támogatták.
Summa
A második epizód sokkal sodróbb lendületű elődjénél, és leginkább egy igazi ámokfutásra emlékeztet. Bár Richet nem reformálja meg a műfajt, sőt a képi világot nézve inkább tévéfilmes szinten űzi, duplarészes mozijának második epizódja kifejezetten szórakoztató darab a francia színjátszás színe-javával, és ha annak idején az első is hasonlóra sikeredik, megjelenésekor bátran raknánk a DVD-t monjuk az Amerikai gengszter mellé a polcon.
Kinek ajánljuk?
- A nyócker hányattatott sorsú gyermekeinek.
- Aki Casselt csúcsformában szeretné látni.
- Akinek már az első rész is tetszett.
Kinek nem?
- Aki szerint a francia filmek mostanában csak a hollywoodiakat majmolják.
- Aki csalódott az első részben, és nem szeret újabb esélyt adni.
- A mozis erőszaktól ódzkodóknak.
8/10
