A történet Krisztus után 180-ban kezdődik, Marcus Aurélius utolsó hódító hadjáratán. A rómaiak sikeresen megnyerik az utolsó csatát is a barbár germánok ellen. A csata után Maximusnak, a dicső hadvezérnek egyetlen vágya, hogy hazatérhessen a családjához, de a sors közbeszól.
A haldokló császár nem bízik meg saját fiában Commodusban, ezért azt szeretné, hogy Maximus legyen Róma kormányzója, és állítsák vissza a köztársaságot ha a szenátus ismét képes lesz irányítani a birodalmat. Maximus apjaként szereti az öreg uralkodót, és egykor lányával Lucillával is jóban volt, mégsem tud dönteni. A császár halála után mégis Commodus kerül hatalomra. Első parancsaival halálba küldi vetélytársát, és annak családját. A hadvezér megmenekül, de családján már nem tud segíteni. Ő rabszolgasorba kerül, és egy távoli provinciában gladiátorként tengeti napjait, és szeretné megbosszulni a szerettei halálát. Eközben a kissé beteg lelkű Commodus próbálja kormányozni a birodalmát, de ez egyre kevésbé megy neki. A szenátussal szembeni ellenszenve csak a testvére miatt nem torkollik vérontásba. A húga is tisztában a problémákkal, csak gyermeke élete miatt nem mer nyíltan szembeszegülni a bátyjával. Commodus, hogy a nép kedvére tegyen 150 napig tartó harci játékot rendez. Természetesen a játékokon felbukkan Maximus is mint gladiátor. Az egykor kiváló katona sorra nyeri meg a küzdelmeket és hatalmas népszerűségre tesz szert a nép körében, Lucilla és a szenátus Maximusban látja meg azt a személyt aki segítségükre lehet Róma megmentésében, de sajnos tervükre fény derül és ezáltal elszabadul a pokol.
A film készítőinek listáját nézve az ember rögtön tudja, hogy egy monumentális alkotás. Ridley Scott ismét tökéletesen eltalálta az adott kor hangulatát. Mind a tájak, mind a díszletek tökéletesen visszaadják az ókori Róma hangulatát. A csatajelenetek tökéletesen meg vannak koreografálva, és olyan kameraállásokból követhetjük őket mintha mi is ott lennénk. Persze fröcsög a vér rendesen, de ez nyílván így életszerű. Róma városa zajos és életteli, pont úgy ahogy elképzelnénk, csak a Colosseum sikeredett egy kicsit kisebbre. A ruhák és a fegyverek is korhűre sikerültek, egyszóval látványban nincs hiány. A cselekmény nem tükrözi a történelmi tényeket, kissé laposra sikeredett de a két főszereplő játéka eltereli erről a figyelmet. Russel Crowe (Maximus) szerepe nem túl bonyolult, de szerintem ezt a hallgatag, marcona figurát direkt neki találták ki. Joaquin Phonix (Commodus) ördögi alakításáról is csak hasonlóakat tudnék mondani, látszik hogy nagyon élvezte ezt a szerepet.
A film véleményem szerint mindenki számára, aki nem ijed meg egy kis vértől, könnyen emészthető és szórakoztató lehet.
