"Basszus, ez az ember egy gyilkos! Basszus, ez az ember egy hivatásos gyilkos!" Erre próbáljuk magunkat figyelmeztetni magunkban ordítva, miközben Chuck Barris bohóckodik, ugrál, táncol, viháncol és műsorterveket fabrikál a képernyőn.
A George Clooney által rendezett film nem hibátlan darab, de mindenkinek látni kell, mert ilyen sztori kevés van. Mind lélektani, mind történelmi szempontból hihetetlen történetről van szó. Chuck Barris ugyanis a ’60-as, ’70-es évek egyik leghíresebb, és leghírhedtebb televíziós személyisége volt. Mindaz, amit manapság látunk a tévében, többek között tőle eredeztethető. Agyatlan showműsorok, amelyekben hülyét csinálnak az emberből és bugyutizmus a köbön. Ezt nem a bennem lakó eltartott kisujjú entellektüel mondja, hanem már saját korában is úgy gondolták, hogy lejtőre vitte a televíziózást. Persze nem pénzügyi értelemben... És ez a csávó, aki idiótábbnál idiótább műsorokat agyalt ki, és aki ott bohóckodott a képernyőn élő egyenesben, amúgy a CIA hivatásos kivégző embere volt, akit különböző szemilyégjegyek alapján választottak ki erre a feladatra. Szédítő belegondolni, hogy az általunk ismert show-műsorvezetők közül például az egyik, szabdidejében embereket takarít el az útból a titkosszolgálat megbízására. (Szigorúan csak a hasonlat kedvéért!)
Szóval Chuck Barris története többszintes dráma, és hálásak lehetünk, hogy Clooney filmvászonra vitte.
Persze azért érdemes egy kicsit gyanakodni, hiszen mégiscsak egy exhibicionista médiaszemélyiségről, CIA ügynökről, és pszichopatáról van szó, vagyis a szavahihetőség szempontjából nagyon halmozottan hátrányos helyzetű személyről. De ha csak a fele igaz annak, amit Chuck Barris állít magáról, akkor már az Egy veszedelmes elme vallomásai egy borzongató mozi.
És ezúton jelzem a Julia Roberts rajongóknak, hogy a művésznő hidegvérű CIA kémet alakít a filmben.
Vasárnap, Paramount Channel, 22:10
