Polak, Węgier

A történelem homályába vész a magyar és lengyel nép kölcsönös szimpátiája, szeretjük is hangoztatni, milyen jó barátok vagyunk mi, együtt harcolunk, borozunk. Bár ha jobban megturkáljuk a dolgokat, már könnyen feltűnhet mindenkinek, hogy legalább annyiban különbözünk, mint amennyiben hasonlítunk egymáshoz. Példának okáért a lengyelek szeretik a lengyel filmeket, tisztelik filmeseiket, büszkék sikereikre. Ebben például nagyon nem hasonlítunk. Pedig még azt sem mondhatjuk, hogy olcsón adnák a sikert. A tavalyi lengyel filmtermés közel kétharmada történelmi tárgyú, komoly, komor dráma volt, szóval semmi populáris tinglitangli, melyre amúgy tódulni szokott a nép. Tódul az a múlt szennyére is, csak meg kell nekik mutatni. Nyilvánvalóan van is még mindig mit megmutatni az igen zűrös huszadik századból, pedig a lengyelek azért mindig is igyekeztek ezt feldolgozni. A Rózsa című film, Wojciech Smarzowski alkotása szintén háborús tematikájú, felkavaró, brutális alkotás, tele explicit borzalommal, mégis lekaszálta szinte az összes díjat a lengyelek filmszemléjén és a közönség is szépen látogatja februári premierje óta (nem mondok számokat, mert úgysem hiszik el).

A mazuriak

A film Európa egyik legmegkapóbb szépségű területén, a Lengyelország északkeleti részén fekvő Mazuri-tavak környékén játszódik. Itt laktak a mazuri németek, akiknek státusza a világháborút követően igencsak bonyolulttá vált. A lengyelektől mind nyelvben, mind vallásban, mind kultúrában elkülönülő népcsoport a háború előtt a németekkel kereste a kapcsolatot, ami aztán az orosz felszabadító hadsereg bevonulása után alaposan vissza is ütött rájuk. Mind az oroszok, mind a lengyelek kollektív háborús bűnösnek nyilvánították őket, melynek legenyhébb büntetése a Németországba való kitelepítés volt. Most, itt Lengyelország lesz! – jelentették ki a győztesek.

Háború és béke

Gyerekfejjel valahogy mindig érdekesebb a háború, mert abban mindig vannak hősök, akikkel jó azonosulnunk, jó látványos csatajelenetek, ahol mindig legyőzzük a gonoszt, izgalom, küzdelem. Később aztán, amikor már saját bőrünkön érzékeltük a puskapor szagát, akár apró-cseprő, hétköznapi szinten is, már tudjuk jól, hogy a háborúban a legcsodálatosabb az, ha sikerül túlélni. Vele szemben sokkal szebb, felemelőbb, de ezzel együtt, sokkal brutálisabb és embertelenebb is az, ami a hátországban történik, mialatt a hősök a csatatéren ütik a gonoszt (vagy viszont). A Rózsa című film sem háborús film, a szó szoros értelmében, hiszen annak végnapjaiban játszódik. ’45 nyarán Mazúria viszont maga volt a pokol, holott ekkorra már porba hullt a horogkereszt, és Hitlernek is kaput. Tombolt a béke, részeg ruszkik teljhatalmú hadurat játszottak, nőket erőszakoltak, raboltak és fosztogattak, alig hagytak valamit az ország-újjáalapító lengyeleknek, a lengyel-német keveréknyelvet beszélő mazuriak pedig mindennapos halálfélelemben rettegtek.

Kegyetlen románc

Smarzowski filmje brutálisan kegyetlen románcot mesél el a háborúban mindenét elvesztő Tadeusz és a Wehrmacht kötelékében halálba masírozó férjét gyászoló Roża tragikus történetében. Kegyetlen mindenkihez. Kegyetlen a lengyelekhez, hiszen filmjének áldozatai egyértelműen a mazuriak, akik nem lengyelek (vö. Kovács Hideg napok, vagy akár Fliegauf Csak a szél című filmjének hazai fogadtatásával). Persze, Tadeusz lengyel… de egy szál lengyel. Kegyetlen az országot a náciktól végül megtisztító orosz katonákhoz, hiszen azok talán még sohasem, egyetlen filmben sem voltak ilyen bestiálisnak ábrázolva. Tudható, hogy voltak túlkapások, nem kis számban, de amit itt látunk, az bizony aránytévesztés. Ez a durva aránytalanság amúgy a film ordító hibája, ami annak minden rétegében jelen van. Smarzowski úgy lubickol az emberi mocsokban, a legaljasabb brutalitásban, mint Mel Gibson annak idején Jézus szenvedésében – szinte pornográf módon. A már említett szegény kutya nem elég, hogy háromlábú, a film közepén még fel is robban, jó alaposan megmutatott cafatokra. Szegény Roża, nem elég, hogy árulónak tartják a lengyelek és sajátjai, a mazuriak pedig oroszok kurvájának, nem elég, hogy többször agyonverik, megerőszakolják, elvetél, de még rákos is lesz. Tadeusz sem ússza meg olcsóbban, pedig neki még ennyi bűne sincs… És mindez egy szívszorítóan szép szerelmi történetben! Az író-rendező Smarzowski bizony komoly túlzásokba esett e filmmel, sok, rengeteg, hatásvadász, bombasztikus, sokkoló alkotás a Rózsa – kár érte, mert lenne benne spiritusz. Így azonban csak olyan, mint az a háromlábú kutya: megrázó, de groteszk látvány, és semmiképpen nem tökéletes.

Kinek ajánljuk?
- Akik átélnék, milyen lehetett a háború alatt.
- Akiket mélyebben érdekel a második világháború rendkívül összetett témaköre.
- Akik jártak már a Mazuri-tavaknál, vagy csak készülnek oda…

Kinek nem?
- Akik még mindig Zsukov marsall képe alatt hajtják álomra fejüket.
- Érzelmileg, idegileg labilisabb nézőknek.
- Kutyabarátoknak.

7/10