Manapság egyre többet hallani tiltott piramisjátékokról, amelyek tulajdonképpen az ősi "jó tett helyébe jót várj" elvet ültetik át elanyagiasodott világunk kódrendszerére. Mimi Leder rendezőnő (Deep Impact, The Peacemaker) is ezt az elvet vette kezelésbe azzal a különbséggel, hogy itt a jó tett gyümölcse nem az azt kiindító személyen, hanem valaki máson csapódik le. Hogyan is történik mindez? Valahogy így...
Egy Las Vegas-i iskolában azt a feladatot kapják a gyerekek új tanáruktól, hogy álljanak elő valamivel, ami tényleg jó értelemben véve lenne képes megváltoztatni a világot. A tizenegy éves Trevor (Haley Joel Osment, a "Hatodik érzék" halottlátója) az "add tovább" koncepciójával rukkol elő. Az elképzelés szerint, ha ő tesz három emberrel valami jót, és aztán ez a három ember ugyanígy tesz majd másik három emberrel, egy idő után a Föld egész lakosságához el kell, hogy jusson a jótettek egyike. Tanára, Mr. Simonet (Kevin Spacey) lát fantáziát a dologban, s arra bíztatja a fiút, hogy próbálja ki a teóriát a gyakorlatban is. Trevor tehát munkához lát. A jótettek sorát azzal indítja, hogy befogadja házukba a hajléktalan Jerry-t (Jim Caviezal), amíg az képes lesz újra lábra állni és gondoskodni önmagáról. Némileg érthető módon a fiú édesanyja, Arlene (Helen Hunt) nem repdes az ötlettől, hiszen egyedülálló anyaként neki is két helyen kell dolgoznia, hogy magáról és fiáról gondoskodni tudjon, nem még egy idegen sorsát is a nyakába vennie. Ráadásul az alkohollal is túlzottan összebarátkozott az utóbbi időben, így a napi megélhetésért folytatott harcok mellett saját rossz szokásával is küzd.
A második jócselekedetként, Trevor megpróbálja összeboronálni édesanyját és a szkeptikus tanár bácsit. A két lelkileg sérült ember azonban olyannyira el van foglalva az önsajnálattal, hogy képesek lennének elmenni a kínálkozó lehetőség mellett arra vonatkozólag, hogy megtalálják saját boldogságukat.
A harmadik jótett gyanánt pedig megpróbál segíteni egyik osztálytársának, akit a nagyobb gyerekek folyamatosan szekálnak.
Az "add tovább" pedig lassacskán valódi mozgalommá növi ki magát. Egy este aztán egy Los Angeles-i riporter (Jay Mohr) autója lerobban az út szélén, mire egy tehetős férfi csak úgy, minden magyarázat nélkül odadobja neki Jaguárjának a kulcsait. Az ifjú újságíró nem tudja mire vélni a túlzottan nagylelkű gesztust, s elhatározza, hogy kideríti, honnan is indult el ez az önzetlenségi hullám. A nyomok pedig Trevor iskolájába vezetnek...
Mimi Leder szerint a világ problémáira a megoldás ennyire egyszerű lenne. Az alapötlet azonban nem tőle származik, hanem Catherine Ryan Hyde írónőtől, aki saját élményei alapján írta meg a film alapjául szolgáló regényt. Állítása szerint egyszer, mikor autója kigyulladt a Los Angeles-i autópályán, két férfi sietett a segítségére, ám mielőtt még megköszönhette volna nekik, amit tettek, hirtelen eltűntek. Ő pedig aztán egy hasonló szituációban egy ismeretlen nőnek segített önzetlenül. Ennek a gondolatsornak a továbbfűzéséből született meg a regény, majd a filmverzió.
A színészek legjobb formájukat hozzák; Helen Hunt ahelyett, hogy megismételné a "Lesz ez még így se!"-ből már ismert egyedülálló anya szerepét, képes új megvilágításba helyezni azt; Kevin Spacey ismét nagyszerű, míg a kis Haley Joel Osment bebizonyíthatja, hogy valóban ő a ma létező gyermekszínészek legjobbja. A film nem miattuk nem működik. A legzavaróbb az, hogy a néző nem tudja eldönteni, vajon mi is volt a rendezőnő célja a kétórás tanmesével. Vajon népszerűsíteni és tudatosítani akarta-e a mindnyájunkban ott rejlő jóságot, vagy éppen elítélni akart-e bennünket, amiért mostanság nem segítünk embertársainkon, s csak a saját, önző érdekeinkkel vagyunk elfoglalva.
S bár valószínűleg mindvégig a jó szándék vezette a rendezőt abban, hogy segítsen meglátni a másokban rejlő pozitív potenciát, segítsen felhívni a figyelmet az egyén felelősségére, amelyet a társadalom irányába kell tanúsítania, valamint hogy egy optimistább jövőképpel ajándékozzon meg bennünket, mindezt tönkrevágja azzal az érzelmileg manipuláló és szükségtelen végkifejlettel, amelyet a történetre és a nézőkre erőltet. A producerek végre felismerhetnék, hogy Mimi Leder nem tud filmet rendezni. Az, hogy valamikor tető alá tudott hozni néhány izgalmas Vészhelyzet-epizódot, még nem biztosíték arra, hogy a jövő kezdete biztonságban van az ő kezei között...
