A II. világháborút követően, melyben pilótaként szolgált, a rádió és magazinok számára kezdett dolgozni (1948-ban egyik rádiójátékából film is készült, The Bodyguard címmel). Hamarosan megalakította saját, picinyke filmgyártó cégét, mely jó ideig abból tartotta fenn magát, hogy iparvállalatoknak készített rendelésre filmeket. E céggel hozta tető alá első nagyjátékfilmjét is, 1957-ben. Az Áldozatoknak Altman nem csupán rendezője, de írója és producere is volt. Rögtön ezután A James Dean legenda című dokumentumfilmje nyomán felfigyeltek rá, s egy sor megbízást kapott különböző tévétársaságoktól: egyebek mellett az Alfred Hitchcock bemutatja, a Combat, a U.S. Marshal és a Bonanza című sorozatok egyes epizódjait rendezte.
Altmannak bő egy évtizedet kellett várnia újabb nagyjátékfilmjéig, ám sem a Visszaszámlálás, sem pedig a rögtön ezután készült Az a hideg nap a parkban című mozija nem keltett különösebb feltűnést. Ennek ellenére 1970-ben mégis rábízták a MASH című film elkészítését, állítólag azért, mert az előtte felkért vagy másfél tucat rendező már visszautasította a forgatókönyvet. A koreai háborúban játszódó, egy orvosi különítmény kalandjait megéneklő groteszk tabló egy csapásra a világhírig katapultálta az ekkor már egyáltalán nem fiatal rendezőt. A film, mely hatalmas kasszasikernek bizonyult világszerte, Cannes-ban Arany Pálmát nyert, emellett Oscarra is jelölték.
A siker lehetővé tette, hogy Altman kísérletező kedve végre kiszabaduljon a palackból, s ettől kezdve jóformán nem telt el év, hogy a rendező ne rukkolt volna elő újabb nagyjátékfilmmel. Az újítás szándékától motiválva nagy kedvvel nyúlt hagyományos zsánerekhez: a McCabe and Mrs. Miller és a Buffalo Bill és az indiánok a western, a Hosszú búcsú a krimi, a Kvintett a sci-fi, a Popeye a képregény...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások