Az egyedi látásmódú hollywoodi rendező, Robert Altman filmjei összetéveszthetetlenek: egységes szereplőgárda, egymást átfedő párbeszédek, és mélységes realizmus jellemzi alkotásait. Pályafutása során számtalan műfajban alkotott, de egyedi stílusa minden filmjében felfedezhető. Következzen ezek közül az öt legzseniálisabb.

M.A.S.H. (1970)

Az 1972 és 1982 közt futó, tizenegy évadot megélt sorozat előfutára volt Altman éjsötét háborús szatírája, melyben a 4077-es tábor mobil hadikórházának komikus kalandjait mutatja be a koreai háború idején. A középpontban két sebész, Sólyomszem (Donald Sutherland) és Trapper John (Elliott Gould) áll, akik gyakran összetűznek a katonai hatóságokkal, elsősorban engedetlenségük és tréfáik miatt.

Bár a történet helyszíne Korea, a film célpontja egyértelműen az akkoriban kibontakozó vietnámi háború.

Minden tiszteletet mellőzve, szellemesen mutatja be a háború abszurditását, és mindent kigúnyol, amit csak ér – beleértve az istenhitet is, ami kifejezetten merész volt akkoriban a mainstream filmekben. Ez a mozi volt Altman legnagyobb kereskedelmi sikere, és több Oscar-díjra is jelölték, amiből a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó szobrot el is vitte.

A hosszú búcsú (1973)

A kultikus „stoner noirban” Altman az ikonikus nyomozót, Philip Marlowe-t mutatja be egyedi szemszögből. Raymond Chandler krimijeinek főhősét Elliot Gould alakítja: a laza magánnyomozót bűnpártolással vádolják, mivel egy barátját késő este Mexikóba vitte, ám később kiderül, hogy a férfi felesége meghalt.

Altman teljesen kiforgatja a noir-toposzokat, és bár ez elvileg egy krimi, olyan jelenteket tesz bele, mint például a tízperces szekvencia, amiben Marlowe bevásárol.

Ugyanakkor Altman remekül ragadja meg a korszellemet, a növekvő rossz közérzetet. A film egyedi hangulata olyan későbbi alkotásokban él tovább, mint a Kaliforniai rémálom (2018) vagy a Beépített hiba (2014).

Három nő (1977)

Talán Altman legkülönlegesebb és legtitokzatosabb filmje ez a pszichológia dráma. A Három nő középpontjában Pinky Rose (Sissy Spacek) áll, aki épp most kezdi meg új munkáját egy kaliforniai kisváros gyógyfürdőjében. Ott beleszeret munkatársába, Millie Lammoreaux-ba (Shelley Duvall), aki kétségbeesetten keresi mások elismerését. Ahogy Pinky részese lesz Millie életének, kapcsolatuk egy majdnem halálos baleset után szürreális fordulatot vesz:

identitásuk bizarr módon összemosódik.

Az addigi realizmust az allegorikus elbeszélőmód váltja fel, és a Három nő műfaji skálája a komédiától a melodrámán át a egészen a horrorig terjed.

Ez is érdekelhet

Ez a 10 legjobb több szálon futó film

Ki ne szeretné a rengeteg, akár tucatnyi főszereplőt mozgató, több izgalmas fő cselekményszálat bonyolító (majd még izgalmasabb esetben találkoztató) műveket? Ha van is ilyen, ezekbe az alkotásokba bizton ő is beleszeret.

Lássuk!

Rövidre vágva (1993)

A Raymond Carver novellái alapján készült, címe ellenére több mint háromórás film huszonkét szereplő életét fonja össze Los Angelesben, ahol sorsok váratlan módon keresztezik egymást.

Altman a sorsot, a véletlenszerűséget, az elszigeteltséget és a társas kapcsolatokat vizsgálja ebben a filmben.

Egy középszerű rendező kezei közt könnyen szétcsúszhatott volna a dramaturgia, de Altman profin fogja össze az egészet. Ráadásul szinte minden szereplője igazi sztár, de a rendező eléri, hogy senki ne nyomja el a másikat.

Gosford Park (2001)

Raymond Chandler kemény krimije után majdnem harminc évvel Altman elkészítette a klasszikus detektívtörténetek sajátos értelmezését is. A Gosford Park egyenesen Agatha Christie-t idézi meg egy rejtélyes gyilkossággal az 1930-as évekbeli angol vidéki birtokon. A vendégek és a személyzet közt, valamint a családon belül is forrnak az indulatok, mígnem a hétvégi partin meggyilkolják Sir William McCordle-t (Michael Gambon), és mindenki gyanúsítottá válik. Akár a sikeres sorozat, a Downton Abbey, amit többek közt ez a film inspirált, a Gosford Park is

az osztálykülönbséget helyezi a drámai feszültség középpontjába.

Ehhez jön még a korhű részletesség és a remek brit színészek. Nem véletlen, hogy ez a film Altman kései korszakának egyik legsikeresebb darabja.

(via Collider, Movieweb)