"A nők faszkarbantartók" - hangzik el a Superbad meszidzse a harmadik percben, amíg a túlsúlyos és a túlfésült főhőseink néhány mondatban összefoglalják szexmentes, ingerszegény életüket. Több millióan nőttünk így fel, mégis inkább dráma, mint vígjáték az életünk, morzsolok el egy könnycseppet, mert a kevés szerencsés kivételtől eltekintve minden férfi iszonyatosan balek. Jó esetben kinőjük. Maguk a rendezők is így kezdték, csak ügyesebben jártak: összeszedtek 20 millió dollárt, és 120-at csináltak belőle, mert mindenki tudja, a Superbad célcsoportja a hardcore mozifogyasztó, aki ráadásul dugni akar.
A legenda szerint a két forgatókönyvíró, Seth Rogen és Evan Goldberg tizennégy évesen filmet akartak készíteni, megírtak belőle dolgokat akkor, ez lett belőle. A barátok célja a két szupercsaj, Jules és Becca. Akadály: a buliba a srácoknak kell vinni a piát, de ugye még nincsenek 21 évesek. Ezért az ütni valóan szerencsétlen, Kóka János-gyerekkiadás hamis személyit csináltat, ő lesz McLoving (McKúúr a magyarban), a hawaii donorkereskedő, és míg haverjai szokás szerint hangosan üvöltik egymásnak, hogy fuck, ő beszerzi a piát. Mivel egy poént se akarunk lelőni, ezért csak jelezzük, hogy fordulatokban gazdag történetben van kétfarkú rendőr, felrobbantott autó, érzékeny összeborulás. A sztori persze kiszámítható, ennek ellenére szórakoztató a szereplők és az ordenáré poénok miatt.
Ebben aztán szerencsére semmilyen politikai korrektség nincsen, itt a kövért lefutja a műlábú, majd kiröhögi, a lány sugárban okád szüzessége elvesztése helyett. Az eddigi hasonló filmekből hiányzott a gyengéd homoerotikus tartalom, az egymást feltétlenül szerető barátok toposza, akik összevesznek, durcáznak, majd megmentik egymást, hogy végül egymás karjaiban aludjanak el. Itt az is van.
Egyébként szinte eposzi a felépítése a sztorinak: míg Homérosznál Odeüsszeusz siet haza nőjéhez különböző akadályokon keresztül, addig itt Seth és Evan szeretne végre célba találni (már nekem is metaforákba kell menekülnöm, jajh). Mert mégis milyen ciki, hogy valaki a fősuli előtt még szűz, vagy a korábbi sikerükre utalva, negyvenévesen. (Az Apatow produkciós cég ráérzett a fóbiás férfiak jól körülírható csoportjának igényeire.)
A történet amúgy annyira közhelyes, hogy irodalomórán a boszorkányos és kiskirályfis mesék mellé bevehetnék a baszni vágyó komplexusos tizenévesekről szóló sztorikat, amiben a főhősök látszatra a világ legnagyobb macsói, míg a valóságban egy meztelen női testtől is megrémülnek. Legyünk őszinték, hány ilyet láttunk már? A német, francia, többféle amerikai feldolgozás után már egy magyart is (Tibor vagyok, de hódítani akarok), és ha a tartalom mindig ugyanaz is, a körítés más. Mondhatni: nincs két egyforma pénisz se.
Itt pedig sokféle van. Seth például gyerekkori lelkibetegsége szerint véreres és húsos nemi szerveket rajzolgatott az iskolában, ami eléggé befolyásolta fejlődését. Például képtelen egy mondatot végigmondani a fuck szó visítása nélkül, és ahogy nagyon pontosan megfogalmazta a világképét: "Mindenben a péniszt látom". Ha a férfi nemi szerv egy vallás központi motívuma lenne, mint ahogy az is, akkor a Superbad lenne egyszerre a propaganda- és az ellenfilmje is.
