Legyünk őszinték, a Nyerő párost Dennis Rodman miatt forgatták: ha nem tudnád, ő a világ legszemtelenebb kosárlabda-játékosa, pályán és pályán kívüli eljátszott balhéinak legalább akkora tábora van, mint klubtársainak, Michael Jordannak és Scottie Pippennek. Ők hárman valósították meg a Chicago Bulls tökéletes "háromszögtaktikáját": Rodman mindent szétrombol, amivel az ellenfél villogni akar, Pippen előkészít és Jordan zsákol. Vagy fordítva. De Rodman nélkül nem megy... A legenda szerint, a film bemutatóján a bejáratot őrző gorillák Jean-Claude Van Damme-t (a másik főszereplőt, a hollywoodi sztárt) csak úgy engedték be, ha felmutatja személyijét, Rodmantól viszont autogramot kértek... Hát így oszlik meg a dicsőség.
Már ebből is látszik, hogy csak miatta ültem be a nézőtérre, Van Damme nem egy nagy durranás, a pirotechnikai játékokat, végtelen sorozatokat lövő lézerpisztolyokat, egyforintos nagyságú kézigránátokat meg már unom. Itt azzal zanzásítják az ilyenkor szokásos, nyári vérfürdőt, hogy a világ legnagyobb terroristaelhárító szervezete, meg a fő terrorista (Stavros: Mickey Rourke) csap össze. El kell kapni ezt a rossz embert, különben képes felrobbantani a Földet. (Aztán kiderül, hogy csak a fiáért akar bosszút állni. Mindegy.) Viszont meg lehet tudni, hogy a sok-sok bánatos titkosszolgálatos magához tért és összefogott, most a robbantgatók ellen dolgoznak, a főhadiszállásuk olyan titkos föld alatti bunkerban van, hogy oda még egy csőgörény se lenne képes behatolni.
Aztán azt is meg lehet tudni, hogy a szerencsétlen szolgálatosok melója milyen nehéz. Ha egy küldetést elszúrnak, kivonják őket a forgalomból: hivatalosan holttá nyilvánítják őket, valójában egy tuti szigeten tárolják ezeket az élő holtakat, ahonnan nincs menekülés. Nincs, mert minden lépésüket figyeli egy ketyere, aminek a beléptetője - na micsoda? - hát az a jó kis magyar találmány, aminek a neve dermoakármi: a titkos ajtó, komputerjelszó, személyazonosító egyaránt az ember utánozhatatlan ujjlenyomatára működik. Pár hónapja még a tévében panaszkodtak a feltalálók, hogy nincs rá pénz, lehet, el kell adni a világszabadalmat, pedig mekkora ötlet és mekkora üzlet! Hát most már lőhetik, mert a hongkongi rendező (Tsui Hark) által összetákolt sztoriban már minden titok erre működik. Mi mindig mindenhonnan lekésünk! Mások meg szépen felkapják az ötletet és gazdagok lesznek belőle.
Ezen bosszankodtam, miközben Van Damme folyton bajba kerül - még egy tigrissel (!) is meg kell küzdenie - de ott van Rodman (a játéktörő) és balhéival áthúzza Stavros, meg a többi rossz ember szándékait. Amiből az is kiderül, hogy Rodmannak van érzéke a filmhez is: olyan ronda, mint a bűn, viszont humorával és piros (zöld, ezüstkék színű, ahogy jön) hajával, benyögéseivel, gesztusaival mindig behozza a nézőtéri nevetést. Ami nem semmi: akár hogy is, de lejátssza a vászonról Van Damme-ot. Ő csak tudja: a múltkorában odanyilatkozta, hogy azok a vérre menő nagy meccsek az NBA-ban voltaképp nagy színjátékok, ahol csak az él meg, akinek van érzéke a színészethez. Ha ő nem csinálja a balhét a pályán, a közönség nem őrjöng, nincs hirdetési pénz, a Chicago Bulls nem lesz milliomos. Igaz ehhez majd minden meccsen kiállítja a bíró - de ezért imádják.
Itt is ő a rémes fazon: olyan cuccokban jár, hogy hanyatt esnél, ha az utcán találkoznál vele, kétméteres létére egy Cinquecentóba préseli magát meneküléskor, a legizgibb jelenetben egy icipici robbanótöltetet kell öt méterről eltalálnia, különben elkapják - és elvéti. Pont ő, a Nagy Kosaras, Dennis Rodman. Még erre is képes. Aztán másodikra persze minden bejön, még a római Colosseum is felrobban tőle. Hát, ilyen. Ha már hordod a Bulls-dzsekit, akkor meg is nézheted, ki ott a második legnagyobb menő.
Egyébként unalmadban csak a hullákat számolgathatod. Én harminckettőnél abbahagytam...
