A legyet is röptében

  • L. Zs. / PORT.hu

Úgy tűnik, a franciák nem férnek a bőrükbe: ezúttal egy szkeccsfilmet készítettek a hűtlenségről. A korhatáros komédia egyik főszereplője, társszerzője és társrendezője a friss oscaros Jean Dujardin.

Vegyes hússaláta

A bohóság nemcsak a témaválasztásban, hanem a film szerkezetében is megmutatkozik. A nyitójelenet egy kerettörténet első része, a szendvics töltelékeként pedig hosszabb és rövidebb sztorik váltakoznak, melyek mindegyike egy-egy megcsalásról szól – a férfi szemszögéből. Bár az alkotást az illetékesek vígjátékként határozták meg, és vannak is benne vicces jelenetek, de korántsem olyan arányban, amit egy ilyen műfajú – pláne francia – filmtől elvárnánk. Ráadásul épp az a három hosszabb, közbenső történet a legjobb, amelyek közül kettő egyáltalán nem humoros, és a harmadik is csak egy kicsit, azt is amolyan kesernyés módon. Ezt a részt egyébként A némafilmes rendezője, Michel Hazanavicius jegyzi.

Francia kapcsolatok

[img id=365782 instance=1 align=left img]Hiányérzetünk marad azért is, mert egyik jelenet sem tesz hozzá semmit a jól ismert sémákhoz: megcsalás a céges konferencián, megcsalás a hosszú, megszokásba szürkült házasságban, megcsalás jól menő, negyvenes fogorvosként egy fiatal csitrivel, megcsalás megkomolyodni képtelen, friss apaként. És a szituációk nemcsak közhelyesek, hanem felszínesek is. Igaz, egy önmagát komédiaként meghatározó filmtől nem várhatunk se az okokat kutató kapcsolat-analízist, se azt, hogy feltárja és ábrázolja az összes érintett lelkivilágának legrejtettebb rezdüléseit, de ha ebből a szempontból megúszásra mentek az alkotók, akkor ezt sokkal több humorral kellett volna ellensúlyozniuk.

Hátsó szándékok

Mindezekkel együtt sem rossz film A két mesterlövész, és ez nagy mértékben köszönhető a különböző figurák bőrébe bújó két főszereplő – Jean Dujardin, Gilles Lellouche –, valamint az epizódszereplők – elsősorban Guillaume Canet, Aina Clotet, Alexandra Lamy és Sandrine Kiberlain – kitűnő alakításainak. Habár a film semmi újat nem mutat, nem különösebben rekeszizom-gyilkos és a témául választott jelenség bugyraiban sem kutakodik, átlagosan jó szórakozásra számíthat a pucér férfifenék látványától nem idegenkedő néző. Kár, hogy a kerettörténet második részét, és ezzel együtt a film lezárását alaposan elbaltázták az alkotók. Nem azért, mert úgymond megbotránkoztató, hanem azért, mert szélsőséges komolytalansága és életszerűtlensége miatt még az amúgy is egyenetlen stílusú többi rész közül is jócskán kilóg.

Kinek ajánljuk?
- Aki kedveli a szkeccsfilmeket.
- Aki a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díj után szeretné nyomon követni Jean Dujardin pályafutását.
- Aki nem egykönnyen botránkozik meg.

Kinek nem?
- Aki többet szeretne megtudni a hűtlenség természetrajzáról.
- Aki hasizomlázat szeretne kapni a nevetéstől.
- Aki egykönnyen megbotránkozik.

6/10