Vajon hány médiasenki ismer magára e súlyos problémákat feszegető film láttán? Mibe torkollik a "show must go on" életvitel, s mennyi gyilkosság üríti ki teljesen egy máskülönben talán jóravaló ember lelkét? George Clooney, a sármőr és az entellektuell között egyensúlyozó hollywoodi ember ennek a szédítő kérdéskörnek esik neki első rendezői munkájában. Az eredmény pedig méltó az el- és megismerésre.
A mindenáron érvényesülni vágyó kisember tragikomikus története ezúttal egy dokumentarista jellegű filmben vetül a vászonra, hiszen a cselekményt rendre megszakítják Chuck Barris önéletrajzi könyvének valós szereplői. A slusszpoént természetesen maga a "hős" mondja el személyesen, feltéve a piros pontot a vérben és indulatokban tobzódó antimesére. Mi csendben kimegyünk, sötét gondolatainkról lepattan a vakító napfény.
A Barris életének két évtizedét bemutató film az önfeledt diákévekkel kezdődik, ráközelítve a nagy amerikai hangyaboly egyik elhivatott egyedére. A társadalmi feszültséget női ölekben levezető Chuck dalszövegíróként indul el a húsosfazék felé, de többszöri nekifutásra végül a CIA-nál köt ki, állami sorozatgyilkosként (lásd még Nikita). Közben viszont véletlenül médiasenkiként is karriert csinál, s egy ponton választania kell: felmond a politikai vágóhídon, vagy magára hagyja a hőn szeretett képernyőt?
Ami a színészeket illeti, a Chuckot alakító Sam Rockwell eddig jobbára független filmekben (Holdfényszelence, A levesben) bizonyított, ebben a rá írt szerepben lehetősége nyílik képességeinek kiteljesítésére. Méltó párja az egykor E.T.-t hazajuttató Drew Barrymore, aki szerencsére messzire jutott az utóbbi időben vállalt liba-szerepektől. És a mellékalakok. Clooney remek beszervező ügynököt hoz, az általam kissé bizalmatlanul kezelt Julia Roberts rejtélyes dominája meglepően emberi, a Szárnyas fejvadász óta halhatatlan Rutger Hauer arca pedig már önmagában félsiker. Egy nézőtéri mosoly kedvéért bekukkant még Brad Pitt és Matt Damon is, de ők tényleg csak a régi ismeretségre való tekintettel.
Ígéretes film ez, egyben kötelező tananyag (lenne) korunk kisképernyős hőseinek. Nekünk, egyszerű mozistáknak pedig tanulságos 113 perc a való villából.
