Ha valami filmtárgyra az van ráírva, hogy cseh-amerikai, olyan sztárokkal, mint Edward Norton, Paul Giamatti, Rufus Sewell vagy Jessica Biel, hajlamos a magamfajta elhamarkodottan olyanokat gondolni, hogy újabb hollywoodi trupp tette tiszteletét Prágában, ahol közismerten olcsó a sör és a munkaerő (előbbinek olykor még a neve illúziókeltő), hogy negyedáron üssenek össze valami hazait. Most sem történhetett ez másként - de ez egyszer érdekes eredményt hozott az ezerszer kipróbált metódus. A mágus ugyanis sokkal inkább csehes film lett, mint amerikai (a szükséges számú hollywoodias fordulat benne csak látszólag mond ennek ellent, az illetékesek a Lumiére testvérek zászlóbontása előtt már felfedezték Amerikát, tehát minden filmben van elég ilyen, a csehekben meg pláne).
A mese maga meg pláne lehetne amerikai (Bécsben járunk, a századfordulón), amolyan "szerelemből kardozunk az osztálylétrán" sztori. Edward Norton, az asztalos fiából lett Eisenheim illuzionista addig kever, felhasználván pártolandó terveihez (nőt akar: Bielt) a hentes fiából lett és a polgármesteri címre gyúró rendőrtisztviselőt, Uhlt (Giamatti), mígnem öngyilkosságba kerget egy főrendet, konkrétan a mű történelmi hiteléről is önként daloló Leopold koronaherceget, miszerint Lipót trónörököst (Sewell). Nehezíti ebbéli mesterkedését, hogy az áhított nő (gyerekszerelemnek indult, mint korábban Gergő és Vicuska esete) szintén hercegi sorú. Vagy könnyíti, hisz egy házmesternő biztosan a koronaherceget választaná. Míg ezzel elveszkődnek, Eisenheim vicces színpadi trükkökkel szórakoztatja a nagyérdeműt. S Prága jobb Bécs, mint Bécs lenne. A Csehország-szerte (Tábor, Cesky Krumlov, Konopiste és hasonlók, például a Divadlo na Vinohradech) felvett mesés, ha tetszik, varázsos külsők pedig, s az, hogy Giamatti fodrásza és maszkmestere szeme előtt folyamatosan Rudolf Hrusinsky portréja lebegett munka közben (ez nem csoda, ott van az Prága egyik központi McDonald'sának falán) - szóval ez mind összeteszi a magáét. S olyan cseh mesefilmet kapunk a végére, hogy a tévé vasárnapi kora délutáni műsorsávjának szerkesztője is megnyalná mind a tíz ujját.
Nyolcat mi is megnyalhatunk belőle. Na, jó, hét és felet.
