A lyukas fogak dicsérete

A nagy remake és prequel lázban egy újabb előzményfilm: ezúttal John Carpenter 1982-es, azonos című (!) filmjének előzményeit elevenítették fel. A kérdés jogos: ugyan minek?

A horror műfajában már elmondatott minden, a nemrégiben bemutatott Ház az erdő mélyén című paródia szépen sorba veszi a zsáner alapvető kliséit, és egytől-egyig kegyetlenül kifigurázza azokat - szórakoztató horrorfilmet már csak így lehet csinálni 2012-ben. Nincs új a nap alatt avagy minden út Carpenterhez, a horror műfaj ősatyjához vezet. Az ő 1982-es filmje, A dolog szolgál az azonos című újraértelmezés alapjául - és abba most nem is megyünk bele, hogy a '82-es eredeti is egy '51-es film (A lény - egy másik világból) feldolgozása volt, ami egy 1938-as művön alapszik, ami ki tudja honnan merített.

Szóval a Universal úgy döntött, hogy Carpenter klasszikusnak és tökéletesnek gondolt művét nem újraforgatja, (hiszen az a producerek szerint is olyan volna, mint a Mona Lisának bajuszt rajzolni) hanem a fojtogató atmoszférájú és titokzatos hangulatú film előzményét készítik el. Sajnos odáig már nem jutottak a gondolkodásban, hogy az előzményfilmeknek szokás valami alcímet is adni, így aztán az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy két azonos című film létezik, és a későbbi A dolog meséli el a korábbi A dolog előzményeit.

Na de félre a filológiával: a készítők ugyan előzményfilmet készítettek, mégis szolgaian másolták az eredeti művet, hiszen a norvég állomás, a falba állított fejsze, vagy az orosz állomásra menekülő husky kutya a '82-es eredetiben is fontos szerepet kapott, így az előzményfilmben is meg kellett jelenniük - méghozzá pontosan ugyanúgy. A történet éppen ezért nagy meglepetésekkel nem is szolgál: rejtélyes űrhajóra bukkannak az Antarktisz jege mélyén, és vele együtt egy jégbe fagyott túlélőre, akiről hamar kiderül, hogy egyáltalán nem barátságos, viszont roppant alkalmazkodó, amennyiben bármilyen élőlényt képes lemásolni. Így aztán a hóvihar miatt összezárt tudósok egy idő után már maguk sem tudják, hogy ők most emberek vagy lények. A labor megsemmisülése után jutunk el a címben is idézett jelenetig, amikor az életben maradás egyetlen biztosítéka az amalgám tömés, a becsavarodott tudósok lyukas fogaikkal tudják egymásnak bizonyítani, hogy ők bizony szúfogú emberek, nem pedig replikált űrlények.

Az eredeti filmben egy darab női szereplő sem volt: úgyhogy megkülönböztetésképpen az új változatban egy női karakter lesz a csapat vezére: Mary Elizabeth Winestead a Die Hard-filmekből valamint a Halálbiztosból is ismerős lehet, és ő volt Scott Pilgrim nagy fenekű szerelme, Ramóna is. Mivel most a túlélésre játszik, olyan nagyon sok tere nem nyílik a színészkedésre, de tisztességgel megoldja a feladatot, míg Lars von Trier és Szász János kedvenc színésze, Ulrich Thomsen kissé esetlenül mozog ebben a műfaji közegben. A férfi főszereplőnek talán inkább Joel Edgerton tekinthető, a Warrior - a végső menet főhőse, aki legközelebb Tom Buchanant formálja meg A nagy Gatsby-ben. Edgerton most is erős és tettre kész férfiként jelenik meg és nem is várunk tőle ennél sokkal többet egy alakváltó űrlény ellen vívott harcban. (Mivel a rendező John Carpenter rajongott az előzményfilm ötletéért, szó volt róla, hogy egy kisebb epizódszerepben feltűnik majd a filmben, de sajnos egyeztetési gondok miatt ez nem volt megoldható.)

Matthijs van Heijningen Jr. rendezőről viszont nem lehet megmondani, hogy először készített egész estés filmet: Igazság szerint nincs A dologban semmi kivetnivaló, de olyan nagyon dicsérni való sem: az unalmas horror remake-ek közül kiemelkedik ugyan, de közel sem tud olyan klasszikussá válni, mint elődje.

Kinek? Akik még mindig az amalgám tömésekre esküsznek.