A filmes ördögűzéssel nem az a bajom, hogy nem igazán tudom elhinni, hogy A) léteznek démonok, és B) ha léteznek, miért háziasszonyokba és tinilányokba bújnak bele, ha ugyanezt megtehetnék tábornokokkal, miniszterelnökökkel vagy a pápával is, hanem az, hogy az egész egy nagy, blőd klisé.
Ez is egy szakma
Ironikus, hogy pont a sajtóvetítés napján jött a meghökkentő hír, hogy a Vatikán hivatalosan is elismerte az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségét, és a különben rendkívül felvilágosultnak számító Ferenc pápa maga is állítja, hogy nemrég egy olyan férfi forró homlokára tette a kezét, akit nem kevesebb, mint négy démon szállt meg. Mindez valóban bizarr, és akár vicces is lehetne, ha nem vezetne gyakran ártatlan, betegségektől gyötört, például epilepsziás emberek halálához, mint amit a román Cristian Mungiu szívszorító drámája, a Dombokon túl mutat be, amely egy 2005-ös moldvai esetet dolgoz fel, ahol egy "jószándékú" ortodox pópa és négy apáca kínzott halálra egy fiatal skizofrén nőt. Scott Derrickson maga is egy megtörtént és félresikerült eset adaptációjával, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért-tel futott be horrorfilmesként, hogy most újra egy valódiként reklámozott és sikeresnek mondott exorcizmushoz nyúljon.
Bronxi mese
Ralph Sarchie őrmester 17 éven át szolgált a New York-i rendőrségen, majd szakmát váltott, és ma már démonológusként, és egy sikeres könyv, az állítólagos kalandjait elmesélő Beware The Night szerzőjeként keresi kenyerét. A könyvet Jerry Bruckheimer sikerproducer már vagy tíz éve szerette volna megfilmesíteni, és az erre alkalmas pillanat nyilván akkor jött el, amikor rendezőként leszerződtethette az ördögűző specialista Derricksont, és sikerült Eric Banát megnyernie Sarchie szerepére – magát Sarchie-t pedig tanácsadónak felvenni. Követhetjük is a ritka intúícióval, ahogy ő hívja, radarral megáldott őrmester és forrófejű társa útjait a dél-bronxi éjszakában, ahol először egy családi perpatvarhoz szálnak ki, majd az állatkertbe mennek, ahol egy nő az oroszlánketrecbe vetette gyerekét, végül egy olasz bevándoló családot látogatnak meg, akik a pincéből hallatszó zajokra és az onnan jövő szagra panaszkodnak. A három esetet három iraki veterán személye köti össze, majd előkerül néhány baljóslatú felirat, és egy különös, gyanúsan jóképű – az angol sajtóanyag szerint spanyol-magyar származású - pap, aki a sátán jelenlétéről győzködi az amúgy katolikus, de nem túl hitbuzgó detektívet.
A régi rituálé
A film érdekessége, ha nevezhetjük így, hogy a klasszikus ördögűzés elemeket egy zsarumese keretébe foglalja, és ettől legalább félig izgalmas a történet. Mert a bronxi éjszakába vesző detektívszál majdnem működik, de a tempót mindenképp tartja, részben az őrmester partnerét játszó, energiával teli Joel McHale-nek köszönhetően, míg a horror rész olyan szinten kiszámítható, hogy az már a kritikusnak is kellemetlen. Az csúcspontot jelentő ördögűzés is olyan, mint önmaga paródiája: kezdődik egy kis death metálos hörgéssel, amit középfokú latin nyelvlecke követ, előkerül a szentelt víz és a krucifix, lesz nagy nyakforgatás és nyálcsorgatás, de a végén mindenki elernyed és rágyújt egy Marlboróra. Csakhogy az, ami William Friedkin 1973-as Az ördögűzőjében újszerű és ijesztő volt, az 2014-ben már rég, de nagyon rég nem az, ahogy abban sincs semmi újszerű, hogy egy felfokozott pillanatban most is előkerül egy macska, hogy majdnem megijedjünk, de aztán mégsem. Macskából amúgy több is előkerül különböző formában és állapotban, ez nyilván kötelező elem.
A megfelelő technikai
Eric Bana persze mindig jó – rég nem annyira, mint pályája elején, a Chopperben, de most is kedvelhető, karizmatikus, ahogy Édgar Ramírez is teljesen nézhető a kigyúrt pap különben rosszul megírt szerepében. Jerry Bruckheimer nyilván jó szakemberekkel dolgoztat, hiszen a kép és a technikai oldal egyéb részei is rendben vannak, és ott pontosan ijedünk meg, ahol a vágó és a hangtechnikus azt eltervezte – ehhez kell ugye a macska is. Ez azonban nem feledteti a tényt, hogy maga a történet nem áll össze egy logikus, érthető és követhető eseménysorozattá, ahogy a horror és a detektívfilm sem keveredik, úgy, ahogy kéne, hiába emeltek át konkrét jeleneteket az ezt remekül teljesítő Hetedikből.
Kinek ajánljuk?
- Akik szeretik az ördögűzés szertartását.
- Akiknek bejönnek a szexi papok.
- Akik szeretnek egy jó kis késpárbajt minden filmben.
Kinek nem?
- Akik szerint az ördögűzés eleve ostobaság.
- Akiknek már a "megtörtént eset alapján" cimke is gyanús.
- Akik szerint, ha előkerül két nagy hím oroszlán, akkor illik velük csinálni is valamit.
5/10
