Ha a hétvégén – vagy bármikor – jegyet váltanál erre a filmre, esetleg dvd-n szeretnéd majd hónapok múlva megvásárolni... Ne tedd. Kérlek ne.
Dedó
A Gondozoo ciki, erőltetett, fantáziátlan, cseppet sem vicces és fél órával hosszabb a kelleténél. Pontosan az a fajta film, amilyenek miatt a jelenlegi hollywoodi filmgyártást lenézni szokták. Persze mint az efféle általánosítások oly gyakran, teljesen ez sem állja meg a helyét: Hollywood nincs még a lejtő legmélyén, bár az is igaz, hogy a Gondozoóhoz hasonló förmedvények hatására lendületesen pedálozik lefelé. Az ügyesen elkészített, humoros, könnyed, nyári vígjátékokkal az égvilágon semmi bajom, sőt. A Gondozoo azonban minden, csak nem humoros, könnyed, nyári vígjáték.
A film célközönsége egyértelműen a gyerekek – vagy legalább is maradjunk annyiban, hogy a beszélő állatszereplők miatt nagyon remélem, hogy ők -, a nyárdélutáni vetítés gyerekpublikuma azonban talán ha egyszer vagy kétszer nevette el magát a film alatt. Jobbára csendben ültek, mert a film buta baromságai valószínűleg az ekkora, saját döntéseket hozni képes gyerekek számára már irritálóan hatnak. Olyan felnőttek firkálták össze ezt a "filmet", akik talán azt hiszik magukról, hogy értenek a gyerekek nyelvén, valójában azonban jóval a srácok értelmi és humorbéli elvárásai alá céloznak. Lenézik a potenciális közönségüket.
Semmilyenfilm
[img id=302822 instance=1 align=left img]Kevin James ezzel a filmjével tovább ássa karrierjének sírját. A King of Queens egykori sztárja a sorozat befejezése után még eljátszott egy-két szellemes vígjátéki szerepet (pl. A randiguruban), de az utóbbi időben rosszabbnál rosszabb komédiákban tűnik fel, és a Gondozoo, ha nem lett volna egyértelmű az eddig leírtakból, szintén utóbbiak közé tartozik. Kevesebb a filmben a kakás-pisis-hányós poén, mint a mostanában Hollywoodban futószalagon gyártott vígjátékok legtöbbjében, ám ez azt eredményezi, hogy a film még csak nem is gusztustalan (amellett, hogy kb. annyira vicces, mint egy mandulaműtét.) Egész egyszerűen ötlettelen, semmilyen.
A sztori ezer helyről összelopkodott ötletek szemétdombja. Griffin (James) egy jólelkű állatgondozó, akit egy nap a gondjaira bízott állatkerti vadak megszólítanak. Ez a Dr. Doolittle-féle alapszitu kiterjesztése: nem Griffin képes megérteni az állatok nyelvét, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy az állatok képesek emberi nyelven beszélni.
Az oroszlánok, a majom, a farkas, a zsiráf meg a gorilla a szerelmi életére vonatkozó jótanácsokkal igyekeznek Griffint ellátni. A férfi egykori, szívtelen menyasszonyát igyekszik visszaszerezni, aki a leánykérés pillanatában hagyta őt faképnél, és Griffinnek csak hosszú idő elteltével tűnik fel a szupercsúcs állatorvos néni (Rosario Dawson.)
Anti-komédia
A film szerkezete egy katasztrófa, nincs lendület, nincs izgalom, a finálét megelőző utolsó harmadot pedig, úgy ahogy van, a vágószoba padlóján kellett volna hagyni. A finálé maga ráadásul a filmtörténet lehető legjobban elhasznált kliséje, a rohanás a repülőtérre, a szeretett nő elröppenésének szabotálása érdekében. Csak éppen jelen esetben két óriásgorilla rohan a csajt megállítani. Vagyis nem, egy óriásgorilla és Kevin James.
Ha mindezek ellenére elmész megnézni, sőt urambocsá még tetszik is neked ez a film... Hát megérdemled. Neked csinálták.
Kinek ajánljuk?
- Mazochistáknak.
- Kevin James 1 magyar rajongójának.
- A gyereknek aki 6 éves koromban orrba vágott.
Kinek nem?
- Az akár csak minimális jóízléssel rendelkezőknek.
- Akinek BÁRMI elintéznivalója lenne, de nem tudja dönteni, hogy elintézze-e, vagy ezt a filmet nézze-e meg.
- Szeretteimnek.
