A mandzsúriai jelölt

  • reds / PORT.hu

A politikai összeesküvések és titkos hatalmi játszmák mindig is kedvelt témai voltak a thrillerekre szakosodott filmkészítőknek, a hidegháborús évek üldözési mániája pedig kellő táptalajul szolgált az árnyékkormányokról, kémkedésről és merényletekről szóló históriáknak.

1962-ben, A mandzsúriai jelölt John Frankenheimer-rendezte eredetijében a világbékét nem is fenyegethette más, mint a jó öreg, vörös veszedelem, egy 2004-es remake-ben azonban mégis csak furcsán festett volna az eredeti felállás, miszerint mindenre elszánt szovjet tudósok rabul ejtett amerikai katonákat programoznak át, és így próbálják átvenni az irányítást a Fehér Házban.

A 2004-es verzió szempontjából az sem mellékes körülmény, hogy bár a történet első hallásra meglehetős nagy sületlenségnek tűnik, a Frank Sinatra főszereplésével készült thriller kiállta az idők próbáját, Jonathan Demme (A bárányok hallgatnak) remake-jének tehát nem egy elfeledett tucat-trhillerrel, hanem egy kisebbfajta klasszikussal szemben kellett kiállnia az összehasonlítást.

A történet kezdete az Öböl-háború idejére tevődött át: Bennett Marco őrnagy (Denzel Washington) és katonái éppen egy éjszakai bevetésen vesznek részt a kuvaiti sivatagban, amikor ellenséges csapatok ütnek rajtuk. Éveket ugrunk előre a történetben, s a következő képsorokon már azt látjuk amint az őrnagy egy cserkészcsapatnak ecseteli megmenekülésük történetét, melyet egyes-egyedül Raymond Shaw őrmester (Liev Schreiber) hősies helytállásának köszönhettek. A hősként ünnepelt Shaw időközben politikai pályára lépett, s a legjobb úton halad az alelnöki poszt felé, Marco-t azonban egyre nyugtalanítóbb álmok gyötrik, melyek azt sugallják, valami szörnyűség történt velük azon az éjszakán. Demme hatásosan érzékelteti a kiszuperált katona labilis idegállapotát, azt a kiszolgáltatottságot, melyet csak egy olyan ember érezhet, aki saját félelmeivel viaskodik.

Denzel Washington a tőle megszokott precizitással építi fel az őrnagy figuráját, akinek történetét felettesei egy szerencsétlen bolond meséjének tartanak. Demme filmje igényes thriller, mely nem elégszik meg az idővel való versenyfutás szabvány fordulataival, s a hős küzdelmének bemutatásán kívül arra is veszi a fáradtságot, hogy többé-kevésbé valósághű képet fessen a kulisszák mögötti politikai játszmákról, s emberi arccal ruházza fel a mellékszereplőket is.