Igény van rá

Fiatalság – bolondság. Az ifjúság lázra vágyik, akár – tiltott – pótszerek, akár – tiltott izgalmak révén. Érezni akarja, hogy él. De úgyis mondhatnánk: az adrenalin fiatalít. Ennek egyik módja az extrém sportok hajszolása, a biztosítókötél nélküli magasépület-mászástól kezdve a „yamakasi”- (kb.: tetőugró) mozgalmon át a driftelésig vagy az (illegális) utcai gyorsulási autóversenyekig bezárólag. (Közbevetve jegyezzük meg: az utóbbi kettő nem ugyanaz, még ha mutatkoznak is átfedések, a drifting – kb.: csúsztatás, sodródás – a jármű uralásának látványos demonstrálása úgy, hogy a kocsi mindenhogyan tekeredve-csikorogva haladjon, csak ne akképp, ahogyan Daimler, Benz, Ford és a többi úriember anno megálmodta. Naná: még hogy egyenesen.)

Rob Cohen rendező-producer jó szimattal érezte meg a grafitiző–gördeszkázó–gyorsuló generáció óhaját, miszerint ilyesmit akarna látni a vásznon is, amikor újságcikken alapuló ötletével bekopogott a Universalhoz. A Halálos iramban-projekt 2001-ben zöld utat kapott és stúdió nagyjai legmerészebb álmukban sem gondolták volna, hogy a film akkora tetszést arat a célközönség körében mint amekkorát. Pláne, hogy öt részt ér meg a projekt – Cohen után a rendezői székben John Singleton következett (Halálosabb iramban, 2003), majd Justin Lin (Halálos iramban: Tokiói hajsza, 2006, Halálos iram, 2009 és Halálos iramban: Ötödik sebesség, 2011). Mi több a Halálos iramban: Ötödik sebesség a nyitó hétvégéjén Amerikában 83 millió dollárt produkált és a torrentlistán a negyedik helyet foglalja el.

A moziban nézzük

De nem csak a filmletöltések előszeretettel illegálisan gyakorolt módja miatt ajánljuk, hogy ezt a filmet moziban nézze meg az ember: itt mindent a látvány (meg a hang) visz, még a legszuperebb házimozi-felszerelés sem képes visszaadni a filmszínházi élményt. Különösképp, hogy monitor-mozizáskor feltárul mindaz a hiányosság és hiba, aminek felfedezésére a látvány élvezése közben nem nyílt lehetőségünk. Hiszen egyszerűen elsodort a kép. Persze erre a filmre eleve nem az vált jegyet, aki elemelkedett gondolatokra, cizellált szórakozásra számít, pusztán azt szeretné, hogy sodorják az események és esetleg a film után a hibrid gépsárkánya volánját morcan markolva, füstölve faroljon ki a parkolóból.

A történet másodlagos

[img id=286420 instance=1 align=left img]Az események a látványt szolgálják. Ehhez mérten beszélhetünk – alibi – történetről, ami épp ott folytatódik, ahol korábban abbamaradt. Az alkotók már az első percekben nyilvánvalóvá teszik, milyen filmre számíthatunk: a megperzselt ex-zsaru cimbora, Brian O’Conner (Paul Walker) és a gyorsulási király húga, Mia (Jordana Brewster) egy igen látványos autósmanőverrel kiszabadítják a rabszállító buszból a huszonöt évre lesittelt száguldó bajnokot, Dominic „Dom” Torettót (Vin Diesel). A szökevények Rio de Janeiro bádogvárosi negyedében felszívódnak a régi havernál, Vince-nél (Matt Schulze). A pénztelen bujdosóknak Vince egy nagy bulit ajánl, ám a – látványos – robogó vonatból szuperverdákat kirabló akciójuk nem a várt eredményt hozza, kihívják maguk ellen a brazil nagyváros főgengszterének, Reyes-nek (Joaquim de Almeida) a halálos haragját és nyomukba szegődik egy elszánt amerikai ügynök, Hobbs (Dwayne Johnson – most már „The Rock” nélkül) és kommandós különítménye is. A szabadság nem egyenlő a folytonos futással és rejtőzéssel, állapítja meg Dom, annak kulcsa a piszkos gengszter piszkos százmilliója, aminek megszerzésére furmányos tervet eszelnek ki és válogatott csapatot verbuválnak.

A lóerő a lényeg (meg a lányok)

Chris Morgan (Mobil, Wanted – és a hazánkban Keanu Reeves-szel forgatott Ronin írója) és Gary Scott Thompson (Őrült Stone, avagy 2008: A patkány éve, Árnyék nélkül, 88 perc) jártasak a Halálos iramban–franchise-ban – előbbi a széria harmadik és negyedik, utóbbi az első és a második részén szorgoskodott –, forgatókönyvük arra való, hogy a nitrogőztől bódult rajongókat (tovább) kábítsa. Tempós – és látványos – autós üldözéseknek nem is vagyunk híján, ám aki kifejezetten a korábbi opusok versenyzős szcénáira vágyik, kevéssel kell, hogy beérje. Pedig a film értékelhető és legjobban kidolgozott jelenetei azok, amikor dübörögnek a lóerők és porzanak a kerekek. Ehhez képest bármilyen történetet, netán színészi alakítást elvárni, dőreség.

Akadnak formás fenekű, jó csajok is (ahogy az ilyen filmektől elvárható), ám Brewster, Gal Gadot és (a harmadrészben magyar származású) Elsa Pataky nem túl számottevő testvillantós pillanatai mellett árulkodó az a jelenet, amikor Dom és Brian egy brazíliai utcai versenyre látogat és némi nosztalgikus áhítattal vizslatja a tangákba bújtatott tomporokat. Valóban, ez a Halálos iramban-filmek lényege: a minőségi autókon való féktelen – és látványos – robogás és a dögös nők. Itt ezek kellenek, ezeket akarjuk. Az alkotók próbálkoznak némi mondanivaló összekalapálásával – kb.: a pénz jön és megy, egyedül a család és a barátság a fontos –, de az annyi nyomot sem hagy a nézőben mint az aszfaltra csöppenő motorolaj folt.

Jó húzások

A harmadik film óta a projekteket vezénylő (tajvani születésű) rendező, Justin Lin azért gondoskodott a kellő adrenalin adagról. Jó húzásának bizonyult a szereplőgárda összetoborzása is. A régi fő- és mellékszereplő figurák (Diesel, Walker, Schulze, Kang, Gadot stb.) mellett kifejezetten ügyes lépés volt Dwayne Johnson megnyerése – a jó ég is ilyen szerepekre teremtette –, Diesel és Johnson összeugrasztása emlékezetes. Azt azonban nem értjük, hogy a Johnson játszotta keménytökű nyomozónak miért kell átizzadnia a filmet, miközben senki más nem párolog, na, jó, értjük, a verejték-lében jobban dagadnak az izmok. Tudjuk, apróság, de bántó.

A verbuválódó csapatot – talán a könnyebb kezelhetőség miatt – Lin „bepárosította”, így a Tyrese Gibson–Chris „Ludacris” Bridges, a Tego Calderon–Don Omar és a Gal Gadot–Sung Kang duó biztosítja a humorforrást, a rivalizálásaik, kölcsönös szívatásaik során elhangzó, olykor tényleg vicces beszólásaikkal. Mindezek képesek feledtetni a közepes történetvezetést, a színészi játék szinte teljes hiányát, a sablonokat és a szájbarágást (a filmben minimum négy ízben repül el a kamera a híres Riói Krisztus-szobor fölött, már elsőre megértettük, hol járunk, pláne, hogy többször mondják). S még afölött is szemet hunyunk, hogy a kétórás film felében szemérmetlenül idézi (hogy ne mondjuk: lopja) Steven Soderbergh Ocean’s-trilógiájának és F. Gary Gray Az olasz melójának csapatépítő, tervszövő, módszereit, bosszúálló habitusát.

A Halálos iramban: Ötödik sebesség igazi zsigeri szórakozás, meglepetések nélkül – ezt a mozit így játsszák. (Bár nem csavar, de a sorozat függőinek ajánljuk, hogy maradjanak a vége-főcímig, a stáblista végére csempészett mini-jelenetben – Eva Mendes-szel és Dwayne Johnsonnal – ugyanis kiderül, milyen irányban halad majd a hatodik rész.)

Kinek ajánljuk?

- Akik látták a korábbi négy részt – és szerették is.
- Akciófüggőknek.
- Aki kíváncsi két „gyurmagyuri-sztár” (Diesel és Johnson) egymásnak feszülésére.

Kinek nem?

- Aki egy filmtől többet vár mint primer szórakozást.
- Aki szerint a nő nem tárgy és nem egy drága járgány szériatartozéka.
- Rendőröknek.

6/10