Bár a heti bemutatók között van két komoly Oscar-esélyes is, a legfontosabb premier mégis egy újrázás, a 40 éve készült csodálatosan blőd brit komédia digitálisan felújított képpel, de az eredeti magyar szinkronnal, töketlen fecskékkel és a lovagokkal, akik azt mondják, hogy Ni!
Bár a héten mutatják be a Saul fia legnagyobb vetélytársát az Oscar-versenyben, a török Mustangot és a Sylvester Stallone révén szintén szintén Oscar-esélyes Creed - Apolló fiát, számunkra a legfontosabb premier mégis az újra áruba bocsátott, 1975-ben készült Gyalog galopp. Mert ki fog 40 év után is emlékezni Stallone sokadik bokszfilmjére és a roppant szimpatikus török művészfilmre, ki idéz majd belőlük és milyen utóéletük lesz? Pedig elkészültekor aligha volt olyan ember, aki ekkora sikerre számított, a Monty Python társulat - Graham Chapman, John Cleese, Michael Palin, Eric Idle, Terry Jones és az egyetlen amerikai, Terry Gilliam – ugyanis tévésorozatuk, a Monty Python Repülő Cirkusza harmadik és negyedik évada közötti szünetet akarta kitölteni egy egész estés film legyártásával, aminek a költségvetése olyan sovány volt, hogy lovak helyett kókuszdiókat használtak – ami részben vicc, miközben tény is. A társulat maga sem vette túl komolyan a dolgot, és gyakorlatilag kisorsolták a rendezői feladatot, amit végül azért kapott Gilliam és Jones, mert csak ők jelentkeztek, Chapman pedig olyan szinten volt alkoholista, hogy a legegyszerűbb jelenetek során is dublőrt használtak helyette, ami azért sem volt túl feltűnő, mert mindenki egy sor szerepet vállalt magára – a listát Palin vezeti a maga 12 különböző karakterével.
Ha van valaki, aki valamilyen bizarr vagy szomorú oknál fogva nem látta a Gyalog galoppot, íme a sztori: Artúr, a britek királya azt a megtisztelő feladatot kapja az úrtól, hogy találja meg a Szent Grált, és azért összehívja a Kerekasztal lovagjait és útra indulnak, amely során találkoznak flancos franciákkal, a Fekete Lovaggal, valakivel , akit gyíkká választottak, egy Tim nevű varázslóval, történészekkel, furcsa hercegekkel és persze a lovagokkal, akik azt mondják, hogy Ni – és később azt, hogy Eki-eki, eki-eki napang. A történet megannyi cselekményszálból és önálló epizódból áll össze, nem is mindig kell keresni benne a logikát – van, ahol az menti meg hőseinket a biztos haláltól, hogy a rajzoló szívinfarktust kap, van, ahol a modernkori rendőrség avatkozik közbe, a szereplők gyakran kiszólnak a nézőknek vagy kilépnek szerepükből. Ez persze nem volt újdonság a társulat ismerőinek, az általuk gyakorolt és profi szintre vitt abszurd humor és előadásmód révén gyakorlatilag bármit megtehettek és bármit megúszhattak, és a mai napig is rejtély, hogy ez a hat pasas miként tudod ilyen rendkívüli módon egymásra hangolni és ilyen kreatív közösséget alkotni ennyi éven és ennyi alkotáson át. A Gyalog galoppban – majd később a Brian életében - amatőr filmesekként is mindenesetre messze túlléptek a tévésorozat vázlatosságán és esetlegességén, úgy, hogy közben egyáltalán nem váltottak stílust vagy hangnemet.
Pontszám: 10
