Egy újabb kémtörténet, amelyben Pierce Prosnan alakít főszerepet? Nos, ez első hallásra nem tűnik valami bíztatónak. James Bond szerepében már igazán megmutatott mindent, aztán a Thomas Crown ügy unatkozó milliomosaként is repetázott egyet a műfajból, s most aztán végképp az önismételgetés csapdájába ragad, gondolhatnánk. De nem ez történik. John Boorman filmjében, amely John Le Caré 1996-os nagysikerű regénye alapján készült olyan messzire kerül Bond karakterétől, amennyire csak lehet.
Andrew Osnard (Brosnan), az angol titkosügynök Panamába kerül éppen azt megelőzően, hogy a nem csekély politikai fontossággal bíró tengeri csatorna visszakerülne a névadó állam tulajdonába. A normális esetben viszonylag nyugodt életet élő kis országban a nagy esemény felpezsdítette az életet; drogdílerek, korrupt bankárok és megvesztegetett politikusok uralják a terepet, akik valószínűleg korábban is itt éltek, de a nagy felbolydulás miatt most már nem rejtőzködnek annyira, mint tették korábban.
Itt éldegél Harry Pendel (Geoffrey Rush ismét zseniálisat alakít), a "panamai szabó", aki híresen nagy mesélő. Hihetetlen, valódi részletek köré épített történeteivel szórakoztatja kuncsaftjait, akik általában a helyi elit köreiből kerülnek ki. Mindenki kedveli, hiszen a város nevezetességévé vált néhány év alatt, s életének korábbi részleteiről senkinek sem szokott mesélni. Legalábbis az igazságról nem. Korábban ő is ügynök volt, s a szabóságot is csak a börtönben tanulta ki. Jelenleg a tisztes családapa szerepében tetszeleg; megvan a két bájos csemete, a szemrevaló feleség (Jamie Lee Curtis), aki az előnyös külsőn kívül még éles elmével is rendelkezik, s a helyi külképviseleten dolgozik. Így hát nem lehet véletlen, hogy Osnard éppen Pendel üzletébe toppan be, s valószínűleg egy-két zakón kívül sok minden mást is akar a férfitől...
Okosan kidolgozott darab ez a film, amely ugyanakkor nem kis zavart kelt majd a kategorizáláshoz mindenáron ragaszkodó kritikusok és nézők köreiben. Bár nem egyszer humoros és gúnyos képet fest a közelmúlt titkolt titkos akcióiról, a túlzottan realisztikus megközelítés miatt nem kezelhetjük egyszerű szatíraként. De a kémtörténet kategóriáját sem húzhatjuk rá olyan egyszerűen, hiszen hiányzik belőle a műfaj kliséinek többsége, egyszóval nem egy rutinból készített Bond-utánzat. Ez elsősorban a rendezőnek köszönhető, valamint annak, hogy Le Caré a forgatókönyv megírásából is jócskán kivette a részét, így szeretettel kreált hőseit Hollywood bérelt szerzői sem korcsosíthatták el.
A panamai szabó tehát legalább annyira minőségi darab a jelenlegi filmkínálatban, mint amennyire egy méretre készíttetett öltöny a konfekciótermékek között. Érdemes kiválasztani.
