Apokaliptikus ablakpucolás a pokoli tornyon. Eric és Ramzy mindent lenyom...
Párizs nincs híján látványos épületeknek. Az Eiffel-torony ágaskodik, a Diadalív ível, a Louvre üvegpiramisa a napfényben csillog, a Montparnasse-torony egyszerűen ronda, a francia főváros illetékesei minden bizonnyal pillanatnyi elmezavarukban engedélyezhették építését, egy irdatlan büdös nagy téglaként ékelődik bele az egyébként varázsos Montparnasse negyedbe. Jobb érzésű ember csak ránéz, és már rögtön állíthatja is teljes bizonyossággal, ilyen épületekben, ilyen rideg, hideg, embertelen üvegtoronyban csak nagyon gonosz dolgok folyhatnak.
Eric és Ramzy, a féktelen szómenéstől sújtott, agyament ablakpucoló-páros, akik civilben népszerű francia burleszk-duóként, és saját nevükön, Eric Judor és Ramzy Bediaként ismeretesek arrafelé, éppen ezen az épületen függeszkednek észvesztő magasságban, munkájukat végzendő. Ramzy, a hórihorgas göndör és Eric, a kis kopasz köpcös sehogyan sem tekinthetők az ablaktisztítás hőseinek, a munka igen csak döcögősen halad. Gyakorlatilag egyáltalában nem halad. Ramzy minden erejét leköti a következő izomedzésre való készülődés, mivel álmai netovábbja, hogy Schwarzeneggeri izomzattal büszkélkedjen. Ez, tekintve 190 centijéhez mintegy 50 kilogrammos súlyát, még fényévnyi távolságban van, ráadásul az edzést is ki kell egészíteni bizonytalan tartalmú energialöttyökkel, valamint folyamatosan bosszantani kell barátját, Ericet. A kis köpcös kopinger tevékenységét Ramzy mellett a reménytelen szerelem is hátráltatja, amelynek tárgya az ablak túlsó, belső oldalán tűnik fel, a szép és gazdag Marie Joelle személyében. Eric ábrándos tekintete egy szende szüzet lát, ám a valóság, már ahogy az szokott lenni, teljesen más. Marie Joelle tulajdonképpen csak a toronyházban székelő nagyhatalmú nagybátyját akarja kizsebelni, mintegy 50 millió euro erejéig, ebben segítségére van egy válogatott kommandó is. Az épület elfoglalva, megszállva, pokolgépekkel telezsúfolva, a nagybácsi túszul ejtve, az akció sikere biztosnak látszik. Ám Eric és Ramzy még mindig ott lóg az épületen, mindent látnak, mindent félreértenek, és Eric szerelme, valamint Ramzy ügyetlensége egyaránt határtalan.
A burleszk mostanában kissé elhanyagolt műfaját kísérli feléleszteni ez a Canal+ H című sorozatában már sikereket aratott páros. Stan és Pan, Zoro és Huru, a Marx testvérek korában persze könnyebb volt, hiszen előttük nem voltak nagy elődök, ők voltak az elsők, ők fektették le az alaptörvényeket, ők teremtették meg e műfajt. És akkor a film még néma volt, minden poént, minden geget meg kellett mutatni, a közérthetőség miatt. A Marx testvérek jelentkeztek először szóviccekkel, verbális poénokkal, Eric és Ramzy mintegy hetvenöt év késéssel az ő nyomdokukban próbálkozik. A ritmus persze XXI. századi, a poénok maiak, a látvány speciálisan digitális, a zene a rap. Persze, ahogyan Stan és Pant nézve röhögésünk szomorú mosollyá szelídült, úgy Eric és Ramzy láttán inkább Dumb és Dumber jut még eszünkbe, egy (pár) kényszerzubbony kíséretében. A szelíd mosoly, de még a vad röhögés helyett is csak dühöt és fájdalmat érzünk. A tévéinterjúban, ha csak viccként is, de reklámozott crack és kokain miatt pedig kifejezett haragot. Humoruk erőltetett, izzadságszagú, arab származásuk miatt furcsa, de rasszista, olyan, mint a mi Fábrynké, méterekkel alulról. És ez az, ami teljesítmény, még ha negatív is. Egyébként meg gyenge Mátrix, Bruce Lee, Drágán add az életed, és Pokoli torony paródia, érthetetlen francia szlengben előadva.
Pokoli egy élmény!
