Ha vannak komolytalan emberek, azok a Coen-testvérek. Gyilkossághoz, megcsaláshoz, valláshoz nem lenne szabad groteszk humorral közelíteni. Kivéve úgy, ahogy ők teszik.
Ez a nap is úgy kezdődött
Larry sztorija, mint annyiszor Joel és Ethan Coen filmjeinek esetében, egy szinte már klasszikus toposzból indul ki, a gondtalan, viszonylag jó körülmények között élő (hovatovább előmenetelre számító) férfi "ez a nap is úgy kezdődött, ahogy a többi" típusú bevezetésével, hogy aztán rekordidő alatt dőljön össze a kártyavár. De nevezett két úriember keze alatt ezek a toposzok általában magukból kifordított, megdöbbentően groteszk humorú, néha kellemetlenül pofátlan tálalást nyernek, ezért aztán – általában – még az oly jól kitapintható stílusjegyeik dacára sem fenyegeti őket az önismétlés veszélye. Aktuális emberünk egyetemi tanár, lelkiismeretes tagja a helyi zsidó közösségnek, kertváros, feleség, két kamasz gyerek, kinevezés előtt. Ami pedig vár rá: egy megbuktatott koreai diák lefizetni, annak apja beperelni, felesége válni akar, közben mindenféle cégek angol abszurd darabokat idéző jogcímeken hajtanának be tőle pénzt, a szarvasvadászt játszó picit rasszista szomszéd rendre megsérti a birtokhatárukat, fiát egy díler osztálytárs akarja péppé verni, amiért tartozik neki a legutóbbi adag fű árával, és lassan a kissé antiszociális rokont is ki kéne tenni a házból.
De mi az a "get"?
Larry kálváriája valóban olyan, mint egy hosszúra nyújtott zsidó vicc. A tanácstalan férfi újra és újra a rabbihoz megy tanácsért, aki azonban indokolatlanul messzire evez a példabeszédek idézésében – és végül nem mond semmit. Sőt könnyen lehet, hogy csodás retorikai képességeit leszámítva, nem is tud semmit. Visszatérő poén például, hogy míg Larry az egyik vallási vezetőtől jár a másik hithű zsidó ügyvédig, mindenkinek panaszolja, hogy felesége "get"-et akar (szertartásos válás), mire először mindenki "Ó..."-t sóhajtva bólogat, majd csak visszakérdez: "Micsodát?". Mígnem aztán egy jelenetben Larry a hétköznapi felvilágosult, de elkeseredett emberek teljesen jogos kívánalmaként konkrétan ki is fakad, elege van a megfejtésre váró isteni jelekből, neki kérdései vannak, amelyekre válaszokat akar. Szerencsétlen ember ezzel évszázados tradíciókat rúg fel végső kétségbeesésében, nem azért, mert szellemi kapacitása nem ér fel a vallási tudorokéval, hanem mert ez az életszerű a hatvanas évek Amerikájában, egy reáltárgyakban utazó professzortól. Így viszont az ellene irányuló emberi furmányok harcmezején végzetesen mankó nélkül marad: a kapzsisággal és a gonoszsággal szemben mit sem érnek a matematika sziklaszilárd törvényei.
Teljes komolytalanság
Az Egy komoly ember újfent sajnálatosan nagy késéssel érkezett meg a magyar filmforgalmazásba, hiszen már az elmúlt fesztiválszezonban megfuttatták. Nézői szempontból kevéssé lényeges, de sem az Oscar-, sem a Golden Globe-díjéárt folyó versenyben nem jutott tovább a jelöltek elitjén. Pedig a főszereplő Michael Stuhlbarg számomra mindent visz, arcán gyönyörűen lekövethető a kezdeti átlag-szorongás miként megy át szépen fokozatosan a hétköznapok rémálomba fordulását kísérő felismerésen, és lesz belőle a film második felére egy teljesen összezavarodott, és ettől szégyenletes módon komikussá váló történet tragikus hőse. Mert valahogy mindig az jut eszembe a Coen-filmeknél, kicsit tán szégyellnünk kellene magunkat, amiért nevetünk rajtuk. De az embernek nem sok választása van, amikor a saját bar-mitzvah-ján is betépve éneklő kamasz, aki az orrplasztikára gyűjtő nővérétől lopja a pénzt fűre, a család totális összeomlása kellős közepén azzal nyaggatja apját, hogy szerelje meg a tv-antennát. Ilyenkor Larry teljes joggal nem érti a szituációt, nekünk szerencsére van annyi fórunk, hogy láttunk már Coen-filmet. És remélhetőleg még sokat fogunk, mert a legeredetibb rohadékok Hollywoodban.
Kinek ajánljuk?
- Aki vevő a groteszk humorra.
- Akinek tetszett az Égető bizonyíték.
- Aki tudja, mi az a get.
Kinek nem?
- Antiszemitáknak.
- Bigottaknak.
- Aki nem szereti a fekete komédiát.
8/10
