Melyik élőlény álcázza magát a legjobban zsákmánya vagy ragadozója ellen? Nem a közönséges polip, nem a botsáska, nem a magas fűben megbújó leopárd, hanem az ember. A másik ember ellen.
Az Ellenséges vágyakban első pillantásra az a legfeltűnőbb, mennyire nem kínai. A történet minden veszteség nélkül játszódhatna a megszállt Párizsban, Varsóban vagy Budapesten is. A hazafias egyetemisták alighanem itt is, ott is éppolyan tüzesek és éppolyan butácskák, szadista áruló kollaboránsok itt is, ott is akadhattak, és hogy Párizsban, Varsóban és Budapesten is találhatott volna az ember bizonytalan, bátor és nagyon egyedül lévő lányokat, akik maguk sem tudják, mit akarnak kezdeni érzelmi (és valós) világukkal - abban éppenséggel biztos vagyok.
A mindegy, hol játszódó történetnek az is mindegy, mikor játszódik. A szintén kínai A repülő tőrök klánja a férfi és a nő ugyanilyen dilemmáját dolgozta fel a középkorban játszódó vuhszia formájában. Nagyon egyetemes történet tehát az Ellenséges vágyak, nagyon tiszta, sallangmentes.
A tisztaság, ha két és fél órás a film, persze azzal a következménnyel is jár,hogy cselekményszinten nem sok történik, a forgatókönyvírók kissé kipihenhették magukat. Annál több volt viszont a színészek dolga. "Malajziától Sanghajig a forgatás száztizennyolc napig tartott és én ebből száztizennégy napot dolgoztam. Egy nap úgy három órát alhattam, néha öt-hat órát" - nyilatkozta Tang Wei, a főszereplő színésznő, és muszáj hinnünk neki: Ang Lee filmje olyannyira a színészek teljesítményére épül.
"Chang megértette a szerepjátszás és a mimikri lényegi brutalitását: az állatok is, akárcsak az ő hősei, álcát használnak, hogy elbújjanak a ragadozók elől, vagy hogy magukhoz csábítsák zsákmányukat. De a mimikri és színjátszás révén mi magunk is megnyílunk" - mondta Ang Lee (az eredeti regény írónőjére, Eileen Chang-ra utalva az elején), de azt már ő sem tette hozzá, kicsoda a filmben a ragadozó és ki az áldozat.
Hogy ki a ragadozó-típus és az áldozat-típus - ó, az egyértelmű. Yee úr, a kémelhárító, a kínvallató, a hazaáruló, a brutális férfi, és Wong Chia Chi, a diáklány, a bizonytalan, a játszmába félszívvel belépő, a kiszolgáltatott és gyönge. Yee úr, aki a szexben csak a szadizmust kedveli, és Wong Chia Chi, aki szűz. Ránézésre: a tigris és a nyuszi. Ám mindkettő álcázza magát. S kell-e mondanunk, hogy egy kellőképp elszánt nő mennyire mindenható egy férfivel szemben?
Ebben a filmben a ragadozót és az áldozatot eljátszó színészeken múlott minden. Még a bizonytalanság is, hogy melyikük ki. Az őrült fényen Yee úr szemében (Ang Lee karácsonyfaizzók fényével világította meg), az ösztönös és mégis kihasznált kecsességen Wong Chia Chi mozdulataiban (Tang Wei nem véletlenül volt színpadi színész és modell). És a jeleneteken, melyek erejét a szereplők mellett a százszorosan zseniális Ang Lee rendezése adja. Az egyszerű sztorit ezek a jelenetek teszik kiváló filmmé, a bármikor-bárhol játszódható cselekményt konkrét emberi drámává, s persze az egész filmet velencei Arany Oroszlán-díjassá. Bele lehetne éppen kötni a sztoriba, de nincs miért: ez a film nem a történetéről szól. Hanem érzésekről, ellenséges vágyakról, no és álcáról és zsákmányejtésről: ami rendesen csak egy pillanatnyi akció az állatvilágban, viszont hosszú-hosszú várakozás előtte.
A végére egy figyelmeztetés. A film valóban erotikus kémtörténet, azaz szigorúan 18 éven felülieknek való. Ang Lee nem szégyenlős sem témaválasztásaiban, sem abban, mennyire kendőzetlenül mutatja be őket.
