Zseniális alapötlet, gyenge megvalósítás – nagyjából így lehetne összefoglalni A bűn éjszakájának színvonalát. Vélhetően az jár a legjobban, aki a társaságából először nézi meg, mert erről a filmről egészen egyszerűen élvezetesebb beszélgetni utána, mint végignézni.
2022-ben az Egyesült Államokban rekord alacsony a szegénységi és a bűnözési ráta, általános a prosperitás, és mindez egyetlen intézkedésnek köszönhető: az évente egyszer tartott "megtisztulásnak". Valójában egy éjszakáról van szó – a bűn éjszakájáról –, amikor minden bűncselekményt legalizálnak, beleértve a gyilkosságot is (néhány kivételtől eltekintve). Ráadásul ezen az estén az összes rendőr, mentő és tűzoltó szabadságon van.
Ebben a világban James Sandin (Ethan Hawke) biztonsági rendszereket ad el olyanoknak, akik a megtisztulást az otthonukban ülve csak kívülről szemlélnék. A Sandin család tehát rengeteget köszönhet a különleges kormányzati intézkedésnek egészen addig, míg egy alkalommal ők is áldozatokká válnak. Egy jómódú fiatalokból álló csoport ugyanis ostrom alá vonja otthonukat, és megkezdődik az öncélú gyilkolás a saját házukban.
Egészen eredeti történet, nem igaz? James DeMonaco második rendezéséhez egy vitathatatlanul izgalmas világot hozott létre, és ez ráadásul nem is egy másik mű adaptációja, hanem a korábban forgatókönyvíróként (A 13-as rendőrörs) futott direktor saját agyszüleménye. A fentebb vázolt háttértörténet egyértelműen A bűn éjszakájának érdekesebb része, ami bizonyára rengeteg kocsmapolitizálást indít el a különböző társaságokban – vajon milyen hatással lenne a megtisztulás a társadalomra? Te részt vennél benne, vagy elbújnál?
Maga a film ezt csak érintőlegesen építi be a meglepően rövid, mindössze 85 perces időtartamába – ott viszont kifejezetten jól. De sajnos sokkal inkább horror, rengeteg olyan műfaji elemet használ, ami eltereli a néző figyelmét a kérdésről. És a házban rekedt áldozatok küzdelme a gyilkos őrültekkel típusú horrorokból sokkal jobbakat láthattunk már – teszem azt, Hívatlanok. A bűn éjszakája azokhoz képest nemcsak klisés, hanem hihetetlenül kiszámítható is. A film első fele tele van feszültséggel, hatásos párbeszédekkel, rossz előérzettel, ezzel szemben a második fele lapos és fárasztó.
Összességében tehát kapunk egy rossz horrort és egy jó sci-fit. Valószínűleg az történhetett, hogy a rendező nem mert egy igazán véres-trancsírozós filmet letenni az asztalra, helyette inkább thrilleresebbre vette a figurát, talán mert szerinte az szélesebb közönséghez jut el. Anyagilag részben bejött a számítása, hiszen A bűn éjszakája a nyár egyik meglepetés-sikere volt, a Démonok között viszont mégis azt mutatta meg, hogy az Egyesület Államokban igenis többen vevők egy jó ijesztgetésre, mint azt gondolnánk. Az egészben az a legrosszabb, hogy A bűn éjszakája simán lehetett volna egy fantasztikus horror, hiszen egy olyan világban, ahol egy éjszakán keresztül mindent lehet, ott aztán tényleg elszabadulhatnak az indulatok. Talán a folytatásban ez tényleg megtörténik.
Értékelés: 6/10
