A szajré

A zseniális betörő klasszikus archetípus a krimi-irodalomban. Nagy férfisztárok hálás szerepe ez. Jean-Paul Belmondo, Alain Delon, Sean Connery és a többiek sok sikert arattak már Arséne Lupin, és különböző nációjú alteregóinak megformálásával. A sorban most ismét egy nagyágyú következik: Robert De Niro.

A zseniális betörő klasszikus archetípus a krimi-irodalomban. Nem egyértelműen pozitív hős, hiszen mégiscsak bűnöző, de mindig sármos, elegáns. Munkáját, a kasszafúrást, művészi tökélyre fejlesztette, sohasem gyilkol, elveti az agresszivitást, és hát csakis a gazdagoktól rabol, akiknek amúgy is marad még vagyonuk bőven. Ezzel a szemünkben, a szegények szemében, mintha nem is követett volna el semmi elítélendőt. És mindig az éppen aktuális munkája a legutolsó. Nagy férfisztárok hálás szerepe ez. Jean-Paul Belmondo, Alain Delon, Sean Connery és a többiek sok sikert arattak már Arséne Lupin, és különböző nációjú alteregóinak megformálásával.

A sorban most ismét egy nagyágyú következik: Robert De Niro. Ő alakítja Nick Wells-t, a betörő-zsenit, aki visszavonulni készül a mackósszakmától, tisztes polgári foglalkozást akar. Csak a dzsesszklubjával szeretne foglalatoskodni, és feleségül venné Dianne-t (Angela Bassett), a karakán szépséget. De régi barátja, üzletfele és orgazdája Max (Marlon Brando) arra kéri, csináljon meg még egy utolsó munkát. Sokmilliós részesedést ígér, de van egy kis bibi. Az elrabolandó tárgy, egy harmincmillió dollárt érő jogar a montreáli vámház bombabiztos alagsorában van atombiztos széfbe zárva. Ráadásul Nicknek van egy fogadalma, hogy montreáli lévén hazai pályán nem vadászik. Erre most utolsó munkaként egy montreáli széfet kell feltörnie! Ehhez még hozzájön, hogy Max összehozza Nicket Jackkel (Edward Norton), aki egy kétségkívül ügyes, ám gátlástalanul feltörekvő betörő. Nick eddig mindig egyedül dolgozott, és nem bízik Jackben, akinek viszont zseniális terve van a jogar megszerzésére. Max makacs győzködésére Nick fenntartásokkal ugyan, de beveszi a fiút. Elkezdődik a terv minden részletet aprólékosan figyelembe vevő előkészítése...

Frank Oz eddig arról volt nevezetes, hogy a Muppet Show kitalálása mellett szinte kizárólag vígjátékokat rendezett, mint például A boldogító nem, vagy az Isten nem ver Bobbal. Most stílust váltott, és egy klasszikus krimit mutat be, amelyhez sikerült klasszikus, és majdani klasszikus sztárokat megnyernie. Brando, De Niro, vagy a már beérő Edward Norton külön-külön is képesek elvinni bármilyen filmet a vállukon, sallangmentes és gyémánttisztaságú színészi játékuk még egy viszonylag gyengébb filmben is élményt nyújt. Most erőik összeadódnak, és ugyan a két öreg már csak rutinból játszik (ám ez a rutin a zsenik rutinja, ami soha meg nem unható), Edward Norton azonban elemi erejű, immár sokadjára. A két öreg vállba veregeti őt: - Közénk való vagy. - A fiatal szárnyal, tündököl, a két öreg hátrébb húzódik, és elismerően bólint.

A filmben ugyan eléggé lassan bontakozik ki a cselekmény, de amint a tökéletes betörés megvalósítása sem amolyan ideges ide kapok, oda kapok, úgy ennek megmutatása sem lehet az. Lépésről lépésre, minden részletre odafigyelve, minden zavaró körülményt kizárva, sok-sok aprólékos bigyózás, feszült, de türelmes várakozás. Ilyen a film is. Szuperközelik a zár belsejéből, verejtékcsepp a homlokon, bonyolult macera a behatoláskor, ötletes végső megoldás. Ehhez azonban idő kell, minimum 124 perc. Aki szereti az ilyen lassú sodrású, hosszan feszülős filmeket, akár örülhet is, de ha másért nem, Edward Norton újabb remekléséért mindenképpen figyelemre méltó mozi ez.