A szépség és a szörnyeteg

Nem vagyok könnyű helyzetben, amikor Tom Tykwer filmjéről kell véleményt mondanom. Zavarba ejtő és gyomorforgató, de mindezek mellett a mélyén végig ott van valami szépséges. Olyan ez a film, mint főhőse, Jean-Baptiste Grenouille (Ben Whishaw), visszataszító kis béka, akit valahol legbelül azért mindenki megért egy kicsit.

A Patrick Süskind azonos című regényéből készült film ugyanis egy olyan fiúról szól, akinek egyetlen vágya megfogni a megfoghatatlant, üvegbe zárni és ott tartani mindörökké. Gondolom, már mindenkivel előfordult, hogy megállította volna az időt, hogy örökre rabul ejthessen egy pillanatot vagy egy látványt. Így van ezzel Grenouille is, de míg mások csak játszadoznak ezzel a gondolattal, ő maga kísérletezésbe is kezd, hogy illatként konzerválja a szépséget. Jean-Baptise semmilyen tekintetben nem nevezhető átlagosnak: míg a világot illatok forgatagaként éli meg, neki magának nincsen semmilyen szaga. Az emberek félelemmel vegyes viszolygással tekintenek rá, ha egyáltalán észreveszik, akik pedig érdekből segítenek neki, hamarosan elbúcsúznak a földi léttől. Megszállottan próbálja megragadni a szépséget, ami odáig vezet, hogy gyönyörű lányok hallott testéről nyeri ki a tökéletes illat esszenciáját.

Érdekes mese. Azt hiszem, ennek a történetnek és nem is magának a filmnek kell megnyernie a nézők szívét. Akik azt megszeretik, a filmet is kedvelni fogják, Tom Tykwer ugyanis szép munkát végzett. Sokszor már-már bántóan naturalista ábrázolásmódja jól szolgálja Süskind sztoriját, ahol az érzékek és az érzékelés különösen nagy szerephez jutnak. Kivételesen nagy feladat hárult Frank Griebe-re, aki a film operatőreként különlegesen élénk színekkel festette elénk a történetet, a színek által szinte életre keltve az illatokat és szagokat.

Nagyszerű választás volt Grenouille szerepére az eddig kevésbé ismert, törékeny alkatú Ben Whishaw, a további főbb szerepekre pedig a már jól bejáratott színészóriások: Dustin Hoffmann és Alan Rickman. Ugyancsak jó döntés volt Rachel Hurd-Woodnak adni az utolsó áldozat szerepét, akinek megkapó szépsége és ártatlansága valóban megigéző.

A Parfüm furcsa történet, amelyből Tom Tykwer különös filmet forgatott. Csak ínyenceknek.