A szerelem következményei persze legtöbbször - jobb esetben persze, ne általánosítsunk a tragikus kivételek kedvéért - nem olyan drasztikusak, mint azt A szerelem következményei című film megmutatja, mint ahogy azt végül hősei megélik, elszenvedik. Hogy mégis, a történet bizarr végkifejlete ellenére, miért támad igény bennünk az általánosításra, és a számunkra valamiért roppant fontos, saját következtetéseink levonására, arról később.
Persze, jó a szlogen, minden férfinak van egy titka - meg minden nőnek is, erről nem szól most itt a fáma, persze arról sem, hogy ne lenne - , de azért valljuk be, nem minden férfinak van olyan titka, melynek felfejtésekor olyan igazság kerül napvilágra, melyben bűn által bemocskolt pénzkötegek és intravénás droghasználat játssza a főszerepet. Ezek egy bizonyos szerelem következményei, egy filmbeli szerelemé - arra, hogy film, amit látunk, A szerelem következményei folyamatosan reflektál is - ám nem érdemes nyelvelméleti kérdésekbe bocsátkozni ahhoz (bár számomra mégis fontos), hogy a film címe mégsem "Egy"szerelem következményei lett. A történet mögött megbújó, azon erősen túlmutató szerzői szándék, gondolat nyilvánul meg a címadásban is. A konkrét események szintjén felülemelkedő, elvont filmkészítői-elbeszélői elmélkedések, reflexiók gazdag tárháza A szerelem következményei inkább, mintsem "egy" szerelem következményeinek lírai-drámai tálalása.
A hős, a gyönyörű, dallamos nevű Titta di Girolamo olyan, mint a hétköznapjai, hétköznapjai meg olyanok, mint az egész élete: sivárak, olajozottan folyók, érzelmileg érintetlenek, rutinszerűek - és jó-jó, titokzatosak, azaz valahol mélyen nagyon tragikusak. Hősünket egyébként egy más stílusú filmben egy hajszál választaná el attól, hogy nevetség tárgyává váljon, és abszurd, mimika nélküli, merev arcú bohócként jöjjön-menjen fekete aktatáskával a kezében, mint egy némafilmsztár - most azonban lehetetlen, hogy ez megtörténjen. Köszönhetően a film tragikus vonulatát minduntalan felülíró, elemelt stílusnak, a hideg színű, fényű terekben, furcsa szögekből fényképezett képeknek, ezzel együtt a zenének, azaz annak a stilizált atmoszférának, ami nagyon hamar magába szippant és nem érdekes, hogy nincs azonosulási pont, a történetben, szereplőiben gyakorlatilag nincs mit szeretni - valami mégis működteti a kellőképp eltávolított nézői figyelem számára A szerelem következményeit. Talán a téma. És a stílusból - meg néha a nézőből - következő igény az általánosításra.
