Betekintés egy egyedülálló nő agyának rejtett zugaiba, amelyet kalóriatáblázatok és személyiségzavaros pasik népesítenek be.
Előre kell bocsátanom, hogy olvastam Helen Fielding regényét, amelyből a film készült. Így aztán én tudom, hogy Bridget Jones az a fajta nő, akitől minden épelméjű férfit kirázna a hideg, és akit egészen biztosan semelyik nő sem kívánna legjobb barátnőjének. Akik csak a filmet látták, valószínűleg nem szembesültek ezzel a szomorú ténnyel.
Miért vagyok ilyen szigorú Bridget megítélésében? Nos, kedves Uraim - vagy stílusosan inkább: kedves Pasik -, nyilatkozzanak: szeretnének-e egy alapvetően csinos, de enyhén telt leányzóval járni, aki folyton a súlya miatt aggodalmaskodik és nyavalyog, és ez olyannyira leköti, hogy elméjében értelmes gondolatnak hely már nem is marad? (Arra nem sikerült rájönnöm sem a könyv, sem a film végéig, hogy Bridget eleve hogy a frászba került egy könyvkiadóhoz munkatársnak, amikor kizárólag Cosmót és hasonló női magazinokat olvas, és még a legalapvetőbb napi hírekkel sincsen tisztában.) Uraim - szólok Önökhöz ismét -, tudják, mit találnának Bridget naplójában, ha belekukkantanának? Elárulom: a kalória-, alkohol- és cigarettafogyasztás folyamatos kényszeres feljegyzésén kívül Bridget az átlagos Cosmo-lány szintjét is mélyen alulmúló pasifogó taktikáját is leírja. Ez lényegében abból áll, hogy "Ha sikerült felkeltenem a kiszemelt pasi érdeklődését, tettetem, hogy szarok a fejére, ettől majd még jobban bevadul." A kiszemelt pasi ez esetben Bridget főnöke, az elérhetetlen Daniel Cleaver. Bridgetnek nincsen egyetlen spontán gesztusa, egyetlen előre el nem tervezett mondata sem, amikor Daniel közelébe kerül. Éljenek a magukat megjátszó, ostoba nők, vesszenek a valódi érzelmek!
És ha még mindig nem érthető, hogy miért utálatos nőszemély ez a Bridget, akkor felteszem az utolsó keresztkérdésemet is - nemtől függetlenül mindenkinek szól. A legjobb barátunknak több napja nyoma veszett. Mi az első gondolatunk, miután szembenéztünk a szörnyű eshetőséggel, hogy talán már nincs is az élők sorában? (Ez itt a válasz helye: ....................) És mi Bridget első gondolata? Hogy mit fog felvenni a temetésre. Ki akar magának ilyen barátnőt?! És még csak nem is vicces...
Persze, ha szerencsénk van, és könyvolvasás helyett csak a filmre ülünk be (melyből többek között az eltűnt barát epizódot is kihagyták), akkor Bridget szoftkórosabb változatával ismerkedünk meg csupán, akit az alkotók lényegesen szeretnivalóbbá gyúrtak (jól tették!): a korlátolt kiszámítottságról a butuska csetlés-botlásra került a hangsúly.
Bridget főállásban epekedik Danielért, Bridget mamája főállásban próbálkozik összehozni Bridgetet Mark Darcy-val, a rénszarvasos pulóverben feszítő dögunalmas ügyvéddel, Bridget barátai főállásban idétlenek, Daniel főállásban szemét. Valljuk be, nincsenek hatalmas színészi feladatok, de a főszereplők jól hozzák a figurákat, Renée Zellweger Bridgetje, Hugh Grant Danielje és Colin Firth Mark Darcy-ja mind telitalálat. Vagy tucatnyi mellékszereplő is feltűnik a színen, mindegyiküknek a nyakába lehetne akasztani egy táblát a mondattal, amit képvisel a filmben, de hát másfél órába ennyi fért, kidolgozott karakterekről ne is álmodjunk.
Azt hiszem, nem lövök le nagy poént, ha elárulom, hogy a végén minden jóra fordul: Bridget rájön, hogy Mark az igazi, lelkesedésében két percre még azt is elfelejti, hogy nem fogyott egy grammot sem az eltelt év alatt, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. A könyv édeskés befejezését a filmverzióban egy kiadós verekedési jelenettel (egészen idáig izgatottan vártam, hogy vajon mikor fog felhangzani Geri Halliwell legújabb slágernyúlása, az It's Raining Men, most megkaptam, ahogy kell), továbbá egy fut-a-nő-álmai-pasija-után-a-hóban-majd-a-karjaiba-omlik klisével spékelték meg, de ez illik ide: a könyv lapjairól lelépő korlátolt angol nőszemély a filmvásznon észrevétlenül édes amerikai csajszivá vált, és meg kell mondjam, ez utóbbit sokkal jobban kedvelem. Talán azt sem bánnám, ha lenne egy ilyen barátnőm.
