Megváltozott a világ. Jelen esetben arra célzunk, hogy nagyot fordult a képregény-filmek megítélése. Az idei Oscar-gála után tudjuk, hogy aranyszobrot is lehet nyerni velük - oké, Heath Ledger posztumusz legjobb férfi mellékszereplői elismerésében szerepet játszott tragikusan hamar lezárult (így teljessé váló) színészi pályafutása, de az általa megformált megtestesült gonosz (Joker) tagadhatatlanul filmtörténeti jelentőségű. Mint amiképpen a Watchmen: Az őrzők című film is az.
Új idők, új képregény-filmek
A változások 2005-ben vették kezdetüket, talán Frank Miller és Robert Rodriguez Sin Cityjével, talán Christopher Nolan első denevérember-filmjével (Batman: Kezdődik!) indult minden. Az biztos, hogy a 300, A Vasember és A sötét lovag alapjaiban megreformálta a rajzolt szuperhősök vásznas adaptációit, kitágította a közönségi horizontot, egyre többen és egyre inkább gondolják azt, hogy itt nem személyiségzavaros, defektusoktól vezérelt meglett férfiemberek rohangálnak mellőzött művelődési házak maszkabáljaiba illő jellemezekben. S most itt a Watchmen: Az őrzők, egy kultikus-legendás angol-amerikai képregény alapján forgatott majd' háromórás eposz, ami azt mutatja meg, hogy nincsenek szuperhősök, erkölcsi értelemben semmiképp, húsvér emberek vannak, testi vágyaktól, lelki aljasságoktól sem mentesen.
Új műsorhoz új férfi kell
Mindehhez először is az ezerkilencszáznyolcvanas években az amerikai DC-kiadónál szárnyaló Alan Moore író (az alkotásaiból készült filmek: A pokolból, A szövetség, V mint vérbosszú) és rajzolótársa, Dave Gibbons szükségeltett. Kellett még egy a képregényi világban járatos forgatókönyvíró, David Hayter (X-Men - A kívülállók, X-Men 2.) és egy tehetséges kezdő társíró, Alex Tse. És kellett egy olyan rendező, mint Zack Snyder.
Snyder szeme és a fütyi
Snyder a Holtak hajnala után egy másik képregény-guru, Frank Miller "történelmi" füzetsorozatát, a spártaiak és a perzsák i. e. 480-ban vívott thermopülai csatájáról szóló 300-at filmesítette meg 2007-ben bámulatos sikerrel, amiben a páratlan látványvilág mellett az olyan aktualizált, rejtett mélyüzenetek is szerepet játszottak, mint a racionális gondolkodású, átlátható etikájú Nyugat győzelme a barbár és sötétségbe vesző Kelettel szemben - amiért az irániak ma sem bocsátanak meg. A Watchmen: Az őrzők alapvetően abban tér el a korábbi Snyder-képregényfilmtől, hogy az ezúttal is lebilincselő képi világ mellett felnőtté teszi ezt a filmet. Felnőttként kezeli a képregényhősöket - és persze és elsősorban: a nézőket -, akikben ugyanúgy és ugyanolyan mélységben akadnak hibák, mint bennünk, átlagemberekben, és a (testi) vágyaik is éppúgy meghatározzák őket, és senki sem nemtelen, a férfiaknak (ha szuperhősök is) például fütyijük van, és ez olykor látszik is.
Alternatív Amerika
A Watchmen: Az őrzők - amiképpen a képregény - az ezerkilencszáznyolcvanas évek Amerikájának egy alternatív változatában játszódik, ahol Richard Nixon (szuperhősi segédlettel) megnyerte a vietnámi háborút, sokadszorra elnök (és ahol az egykori valós korszak valós zenéi is megszólalnak, Nena és Leonard Cohen, például), amikor is az álarcos szuperhősök a társadalom szerves részét képezik, miközben a Végítélet Órájának mutatója - ami az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közti feszültséget méri - lassan közeledik az éjfélhez (négy perc van hátra).
(A híres "lepketesztről" elnevezett, egyébként magyar származású: Walter Kovacs, alias) Rorschach (Jackie Earle Haley), a törvényen kívüli, ám annál elszántabb igazságosztó egyik korábbi társa, a Komédiás (Jeffres Dean Morgan) gyilkosság áldozata lesz, erre az maszkos ember elhatározza, hogy leleplezi a múlt és a jelen szuperhőseinek lejáratására és meggyilkolására szőtt tervet. Felveszi a kapcsolatot egykori bajtársaival - egy csapat visszavonult szuperhőssel (Éji Bagoly II: Patrick Wilson, Selyem Kísértet II: Malin Akerman), akik közül csupán egy bír valódi szupererővel (Dr. Manhattan: Billy Crudup) -, és felfedez egy szövevényes összeesküvést, amely a közös múltjukban gyökerezik, és katasztrofális következményekkel fenyeget.
Hogyan tovább?
Snyder rendhagyó feldolgozása sokat idézett alkotás lesz. Nem a hossza miatt nem éppen nézőbarát a film (majdnem három óra): a benne feltáruló sötét tónusú világ elvileg pozitív figuráival nem lehetséges maradéktalanul azonosulni - bár lehet, hogy esendőségük miatt pont igen -, és hiányzik a filmvégi felszabadító vég is, és olykor súlyos morális dilemmákat vet fel, mint hogy például fel lehet-e áldozni milliónyi embert a milliárdos emberiség megmaradása érdekében.
Kinek ajánljuk?
- Akik szeretik, ha komolyan veszik őket.
- Akik komolyan veszik a képregényeket.
- Akik gúnyosan kacagtak Joel Schumacher Batman-filmjein.
Kinek nem?
- Akik irtóznak az újdonságoktól.
- Az egyértelmű karakterek és happy endek kedvelőinek.
- Akiket megrémít egy (kék) fütykös közelije.
9/10
