Mihez képest?

A film egy dramaturgiailag kiemelkedő pontján hangsúlyosan elhangzik, hogy az ember mindig jobbra számít. Minket viszont fura mód ahhoz szoktattak, hogy mindig rosszabbra számítsunk. Kérdezem úton-útfélen, hogy-hogy ilyen lelkes mindenki a Megdönteni Hajnal Tímeátról nyilatkozva és a legtöbbször elhangzik, hogy "sokkal rosszabbra számítottam". Na igen, mert mi Kabos-remake-hez, részeg Bajor Imréhez, meg a szponzormolinók közé szorított dalbetéthez mérten ítéljük meg az aktuális magyar vígjátékot. (Itt legalább a vonatkozó női magazin plakátja teljesen adekvát módon van jelen, hiszen Hajnal Tímea pózol a címoldalon.) Pedig én attól tartok, hogy ez a film semmivel nem jobb/rosszabb, mint azok a romkomok, amilyeneket olyan tíz éve még kéthetente kiköpött magából az amerikai filmipar, többnyire Ben Stiller, rosszabb esetben Adam Sandler játszotta bennük a főszerepet és mondjuk Jack Black volt a jópofa dagi haver. Világos tehát, az én nézőpontom csak mert más előjelű, nem feltétlen igazságosabb. Sőt mondhatnánk, hogy a mi helyzetünkkel egy lapon nem emlegethető amerikai iparral hozakodni kifejezetten unfair. De ezzel megint csak a nézőpontok, a mihez képest-ek között vergődünk pingpong-labdaként, holott a film így önmagában létezik. Azt gondolom, ha a fenti szereposztásban készül el What Ever Happened to Timi? (mondjuk Jennifer Anistonnal), viszonylag tisztességes nézőszámot produkálva két hét alatt elmúlik, mint a nátha. De nem tudunk objektívek lenni, nem is biztos, hogy dolgunk nekünk, és természetes, hogy Adam Sandlernél jobban érdekel minket Szabó Simon. És ettől a mi szubjektív ítéletünk nem tudatosan, de 2-3 egységgel feljebb tolja bennünk a film értékét.

[img id=531614 instance=1 align=left img]Siker lesz és ez jól van így

Mert amúgy a Megdönteni Hajnal Tímeát vérprofi. Pontosan tudja, hogy a – hollywoodi – közönségfilmek forgatókönyvének fő szabályai szerint milyen karaktereknek mikor kell nagyjából mit tennie ahhoz, hogy a lehető legszélesebb, de még írni-olvasni tudó közönség számára optimális módon jussunk el A csókig. Itt vallom meg, hogy a vetítés után közvetlen még úgy fogalmaztam, az RTL klub-közönség színvonalához igazodik a film, de belátom, ezt túlzás volt állítanom. Ott valóban még egyszerűbben, tőmondatokban fogalmaznak a dialógírók és mindent háromszor kimondatnak, mert elsőre nem érti meg a paraszt. Itt nyilván ez azért nincs. Inkább csak az munkált bennem, hogy hányszor láttunk már bizonytalan vőlegényt terrorista menyasszony és annak sznob szülei árnyékában és hányszor futottunk versenyt az idővel, hogy megakadályozzuk a szerelmünk házasságát. Ezek 10-ből 9 és félszer működni szoktak, miért ne működne most is? És amúgy még nem is emelném ki ezeket, ha nem volna minden tényleg végtelenül egyértelmű, szájbarágós. Ha Réti Adrienn karaktere legalább kicsit lenne szimpatikus, ha a főhős nem az apja cégénél dolgozna, vagy zsarolnák valamivel, hogy a dilemma látszatát fenntartsuk. (Amúgy nem ugyanezt a feleségtípust játszotta a Poligamyban?) De itt nincs dilemma, mert mindenki baromira egyértelművé teszi, hogy ő ki és mi a szerepe a történetben, kis túlzással a teljes szövegkönyv a homlokukra van írva. Hajnal Tímea sztármodell, de nem szállt el magától, hiszen (!) szereti a csalamádét a hamburgerben stb. De természetesen senkitől nem várható el, hogy ez ne legyen neki bőven elég egy kellemes szórakoztató vígjátékhoz. És meg is lesz neki a 100 ezer néző, sőt őszintén remélem, hogy ennél is több. Ennyi kurucosság azért még belém is szorult.

Hozza a kötelezőt

Ne tessék hát hallgatni a kritikákra, meg aztán, amilyen mennyiségben magyar közönségfilm készül, bőven belefér, hogy megnézzük mind. Remélhetőleg idővel az igényeink is feljebb kúsznak. Hajnal Tímea könnyedén hozza a kötelezőt, ami valóban nem kevés, ha visszatekintünk az elmúlt 20 évre. De akkor megint kezdődik a mihez képest játék. Az egyetlen, amitől teljesen védhetően olvad teavajjá a közönség, Osvárt Andrea mosolya. Ő nem valamihez képest felel meg, s nem azért kikezdhetetlen, mert szereti a kamera és mert per pillanat a női szépség szinonimájává vált közbeszédben, de színészi alakításába sem lehet belekötni. Talán az egyetlen, aki nem játssza túl a szerepét, végig teljesen természetes tud maradni, miközben egy pillanatra sem feledkezünk meg róla, hogy ő épp egy szupermodell. Sokkal többet szeretnénk látni őt magyar filmben.

Kinek ajánljuk?
- Ha voltál szerelmes a gimnáziumban és még ma is pillangók mocorognak a hasfalad mögött, ha meglátod – ez a te filmed.
- Ha a könnyedebb romkomokkal szereted eltölteni az estéd.
- Nem véletlenül időzítették a premiert Valentin-napra, nyilván ez a tökéletes randifilm.

Kinek nem?
- Akinek ez a film is csak többszázmillió forint nyilvános elégetése.
- Aki szerelmes filmeket is minimum Michel Gondry és Szabó István munkáiból válogat.
- Akik nem járnak osztálytalálkozókra, mert félnek tőle, hogy senki nem is emlékszik rájuk.

7/10