Hátborzongató, torokszorító, elgondolkodtató, lélegzetelállító, zseniális de legfőképpen tökéletes. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a filmet. Nem sokszor van olyan, hogy egy filmnek annyira a hatása alá kerülök, hogy órákkal (sőt napokkal) utána is elgondolkodjak a filmben látott dolgokon, Most ez történt.
Darren Aronofsky rendezőt akkor zártam a szívembe, amikor megnéztem a Rekviem egy álomért című filmet. Annyira felkavaró volt, hogy azt gondoltam ezt nem tudja majd überelni semmivel sem! Tévedtem. Szinte a Rekviem egy álomért női főszereplős verzióját láttam: egy magányos lélek gyötrelmei. Én a legjobb rendezőnek járó és a legjobb női főszereplőnek járó Oscar díjat is a Fekete Hattyúnak adnám. Natalie Portman hiteles marad a tökéletesen tisztalelkű ártatlan lány, a bulizós és laza és a démoni lány szerepében is!
A film arról szól, hogy mennyi mindent tesz meg egy nő, hogy tökéletes legyen. Nina, azaz Natalie Portman egy balett táncost alakít, aki nagyon esélyes arra, hogy ő játssza el a Hattyúk tavának főszerepét. A társulat eddigi legnagyszerűbb táncosa (akarva akaratlanul) vissza kell, hogy vonuljon. A kiöregedett balett táncost, Beth-t egyébként Winona Ryder játssza. Szóval Beth kilépése (vagy nyugdíjba vonulása után) Nina lesz a társulat sztárja. Ezért ő a legesélyesebb a Hattyú Királynő szerepére, csakhogy a művészeti vezető szerint Nina nem tudja majd előadni a Fekete Hattyú szerepét, mert túl ártatlan hozzá. A művészeti vezetőt, Thomas Leroy-t Vincent Cassel játssza, teszem hozzá fergetegesen bújik bele a kissé nagyképű művész szerepébe. Nina mindenáron beakarja bizonyítani, hogy a Fekete és a Fehér Hattyú szerepét is elő tudja adni.
Az hogy maximalista, az nem is elég találó arra, hogy mit meg nem tenne a szerepért! Pedig Nina nincs könnyű helyzeteben, egyrészt a tökéletes balett táncos gyönyörű és vékony (ezért sokszor hánytatja magát) és akkor is könnyed táncra perdül, ha lábai már sebesek a balettcipőtől. Másrészt az otthoni körülményei is elég hátborzongatóak. 28 évesen még mindig egy babarózsaszín szobában, hatalmas plüssökkel alszik, anyukája (Barbara Hershey) minden este betakargatja, és úgy kezeli mint egy 10 éves kislányt. Az anya egyébként többször lánya fejéhez vágja, hogy ő miatta kellet feladni az álmait. Ha minden nem lenne elég feltűnik a színen egy újdonsült balerina, Lilly (Mila Kunis) aki viszont tökéletes lenne a Fekete Hattyú szerepére.
Mindezek miatt hatalmas a nyomás Ninán még azután is, hogy megkapja az áhított főszerepet. A film folyamán egyre világosabbá válik, hogy Nina nem egészséges, és bár ezt senki nem mondja ki nagy valószínűséggel skizofrén. Egyre többet árt magának, és egyre gyakrabban képzelődik, hallucinál. A skizofréniának szinte minden tünetét felfedezzük Ninán pl. az üldözési mániát, a kényszerképzeteket, az önsanyargatást. Egy idő után már abban sem vagyunk biztosak, hogy mi a valóság és mi az ami csak Nina fejében játszódik le. A film nézése közben azt vettem észre magamon, hogy teljesen magaménak érzem Nina gyötrődését, magányát és a tökéletességre való vágyakozását. Ez nyilván Aronofsky és Portman érdeme egyszerre.
Egyre közelebb van a premier időpontja, de Nina Fekete hattyúja még mindig nem tökéletes. Ezért állapota egyre súlyosabb, rögeszmésen hiszi, hogy Lilly a szerepére pályázik. Nem tudom, hogy ennek mennyi a valóság alapja, de az tény, hogy Nina egyre többet gondol Lilly-re. Hol a barátjaként jelenik meg, akivel együtt megy bulizni, hol a szeretőjeként, hol gaz csábítóként, aki bármire képes csak azért, hogy elvegye Nina szerepét.
Nina állapota annyira súlyos lesz, hogy már az anyjának is feltűnnek azok a karmolások amiket a lány magának okoz, ekkor szerzünk tudomást arról, hogy Nina korábban is művelt ilyesmit magával. Itt merül fel a kérdés, hogy az anyja vajon azért telepszik rá, mert tudja, hogy a lány elméje beteg vagy Nina azért lett beteg, mert ennyire nem volt soha magánélete?! Ez az (többek között) amire nem kapunk választ.
Elérkezik a premier ideje és Nina tökéleteset nyújt a színpadon, de hatalmas árat fizet érte. Elméje teljesen megbomlik, az öltözőjében tör zúz, és akár gyilkosságra is képes a szerepért. Vagy talán ezt is csak képzeli? Az biztos, hogy senki se számítson happy endre. Mindenkinek ajánlom aki kedveli Aronofsky filmjeit, vagy Natalie Portmant vagy kíváncsi arra, hogy mire nem képes valaki a tökéletességért!
10/10 pont
