A túl hosszú bosszú

Az Olasz meló rendezője az amerikai jogi rendszer hibáiról készített akcióthrillert. A Törvénytisztelő polgárban nincs egyetlen szimpatikus szereplő, viszont a végén már mégis röhögünk.

Az akcióvígjáték, vagy mondjuk a romantikus vámpírhorror azért jó, mert tulajdonképpen két filmet kapunk egy áráért: menü robbanásokkal, nagy adag poénnal, választható romantikafeltéttel, most csak ezeregykilencvenért. Ha így nézzük a Törvénytisztelő polgár az év legjobb vására: ennyi műfajt és klisét száznyolc percben legfeljebb akkor kapunk, ha filmelőzeteseket nézünk maratonban.

A Piszkos Harry, a Bosszúvágy, a Bárányok hallgatnak, a Törvényszéki héják, a Hetedik, de még a Tango és Cash is itt van, és persze a Fűrész, de nem vértől csuszamlós, belekkel körültekert képekkel, csak úgy családbarát Disney-kiadásban: elmesélik a kínzásokat és nagyokat sikoltanak hozzá.

A történet szerint Gerard Butler példás családapa, barkácsolgat a pincében, meg kislánybuksit simogat a pasztellszínű nappaliban, amikor jönnek a rablók egy nagy baseballütővel és megölik az asszonyt és a gyereket. A gyilkosokat elkapják, de Jamie Foxx, mint bunkón törtető ügyvéd éket ver a törvényes bosszú véresen forgó fogaskerekei közé: az egyik elkövető vall a másikra, így vádalkut kötnek vele, és csupán öt évet kell lehúzni egy család kiirtásáért.

A Kommandó Arnold Schwarzeneggere erre előkapná a fészerből a Gattlin gépágyút, hogy négy-öt látványos jelenetben igazságot tegyen, de Gerard Butler mostanában komplex szerepeket kér a menedzserétől, ezért az elkeseredett családapa tíz évet vár, kicsit megkopaszodik, majd nemcsak a gyilkosokat, de az egész igazságügyi rendszert felrobbantja.

A Törvénytisztelő polgár kicsit döcögősen indul, mintha saját trailere lenne, de aztán pár percnyi nyomasztóan fröcsögő hentelés után sokat ígérő thrillerré válik. A kisember nagy terve: megúszni egy mocskos gyilkosságot, pont úgy ahogy családjának gyilkosai is tették, ezzel erőteljesen beintve az egész igazságszolgáltatásnak, főleg a pernyerési arányát féltő, karrierista ügyésznek.

Ha ezt a szálat gombolyítja ki a film, akkor megmarad izgalmas thrillernek, és még a Fűrészt idéző mészárlás is elmegy divatos vizuális elemnek. De a forgatókönyvíró az ötvenedik perc környékén hirtelen bevadul, kiderül, hogy a családapa valójában a CIA titkos stratégai tervezője, akinek a nevét a cég legkeményebb ügynökei is csak suttogva, félelmükben ide-oda pislogva. Ezután rakétával támadó robotok, szükségállapot, meg egyéb hihetetlen fordulatok jönnek, pár perc alatt túlfutunk a Tango és Cashen, és meg sem állunk a S.W.A.T-ig, pedig az már tényleg mindennek a legalja.

Az egyre őrültebb Butler jelenetről jelenetre bizonyítja, hogy zseniális stratéga, csak sajnos a forgatókönyvíróról ez már nem mondható el: tele van a film olyan jelenetekkel, amiken ámuldoznunk kéne, hogy hú, milyen okos tervezés és briliáns kivitelezés, de egyszerűen csak baromság. Mert mi van, ha nem abba a börtönbe szállítják, vagy ha egyszerűen csak nem balra, hanem jobbra néz az őr.

Az egészet csak tetézi, hogy Gerard Butler és Jamie Foxx is ellenszenves seggfejeket játszanak, nem lehet itt drukkolni senkinek, egy ideig azt hittem, hogy az ügyész kislánya legalább egy szimpatikus karakter, de aztán ő is elkezd nyálasan csellózni.

A Törvénytisztelő polgár rosszul kezdődik, váratlanul izgalmas lesz, de aztán olyan nagy hülyeségekkel tömik tele, hogy az még egy Knight Rider epizódban is sok lenne. Randira ideális.